Újra eljöhet Navaz Sarif órája
Egy volt krikettcsillag, egy „nukleáris szupermarketet” üzemeltető, Észak-Koreával és Líbiával is üzletelő atomtudós, egy emigrációból visszatért volt diktátor, valamint az általa még 1999-ben megdöntött egykori miniszterelnök. Ezen személyiségekből is áll a színes felhozatal a május 11-i pakisztáni parlamenti választások előtt. A választási kampány a hétvégén vette kezdetét a 180 milliós dél-ázsiai országban. – A most következő pakisztáni választás lesz történelmileg az első, amelynek időpontjáig a kormány kitöltötte a mandátumát. Az ezzel összefüggő helykereséssel magyarázható Pervez Musarraf volt vezető visszatérése is az országba. Kérdéses, kikre számíthat majd támogatóként – mondja Wagner Péter, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa, aki az iszlámábádi belpolitikában nem lát stratégiai változást az utóbbi időben. „Igaz, Imran Khan volt krikettcsillag pártja felboríthatja az eddig négyosztatú palettát, amelyet a Muszlim Liga, a Bhutto-féle Pakisztáni Néppárt (PPP), valamint a Muttahida Kuami Mozgalom (MQM) és az iszlamista pártok alkotnak”.
A Time amerikai hírmagazin azt írja helyszíni riportjában, a 60 éves Khan, a 80-as évek nagy krikettsztárja, az 1992-es Világkupa-győztes csapat kapitánya nevéhez kötött Pakisztán Tehrik-i-Inszaf (Pakisztáni Mozgalom az Igazságért) reálisan pár tucat mandátumra számíthat csak. Khan szombaton 150 ezres tömeget mozgatott meg Lahore-ban. A felmérések szerint Navaz Sarif volt miniszterelnök Muszlim Ligája esélyes a legtöbb képviselői helyre. Ennek érdekessége, hogy Sarif uralmát épp a most hazatért, éveket korábban Dubaiban és Londonban töltött Musarraf döntötte meg, egy csaknem tizennégy évvel ezelőtti államcsínnyel. Musarrafnak a hírek szerint felelősségre vonástól és merényletektől, tálibok vagy beludzs nacionalisták támadásaitól is tartania kell most. A volt katonai diktátor mellett inkább érdekességnek tartják politikai elemzők Abdul Kadir Khan, az atomtitkokkal üzletelt tudós politikai ambícióit is; ő egy, Pakisztánt az iszlám jog, a saría alapján irányítani kívánó, vallásos pártok alkotta szövetségbe tagozódik formációjával.
Iszlámábádban jelenleg ügyvezető kabinet kormányoz, a hagyományosan a Zardari-Bhutto-dinasztia nevével fémjelzett néppárti Radzsa Pervez Asraf e havi távozását követően. A PPP háza tájáról fontos keddi hír, hogy, mint a Dawn (Hajnal) című vezető pakisztáni lap arról beszámolt, összeveszett apjával, a nemzetközileg is vitatott államfővel, Aszif Ali Zardarival (Benazir Bhutto exminiszterelnök özvegyével) a 25 éves Bilaval Bhutto Zardari, a dinasztia legújabb reménysége. Ezt követően Dubaiba távozott, és nem ő irányítja a PPP választási kampányát. Ez –mutat rá a Dawn – komoly kérdéseket vet fel a Dél-Ázsia kulcsországát az elmúlt években irányító párt jövője szempontjából.
Az afganisztáni patthelyzettel párhuzamosan az amerikai diplomácia fokozatosan ismerte fel Pakisztánnak az Indiával folytatott regionális rivalizálásán messze túlmutató jelentőségét. Az Obama-adminisztráció alatt már nyíltan egységes, azaz Afganisztánra és Pakisztánra egyaránt kiterjedő (AfPak-)stratégiáról beszéltek. A zavaros, afgán–pakisztáni határvidék továbbra is az iszlám terrorizmus egyik melegágya. Eközben a belső stabilitástmerényletek, síitaellenes támadások ássák alá, mint arra Karacsiban, Kvettában is volt példa. A külpolitikában Wagner Péter úgy látja, Pakisztán szerepe továbbra is meghatározó Afganisztán vonatkozásában. Ugyanakkor a pakisztániak sérelmezték – a területüket is sújtó amerikai dróntámadások mellett –, hogy az USA a mellőzésükkel kezdett párbeszédet az afganisztáni tálibokkal.
Kevés dolog biztos Pakisztánban: ilyen a belső bizonytalanság, az Amerikához fűződő kétszínű viszony (formális és kényszeredett, mosolyszünetekkel tarkított politikai szövetség, a lakosság masszív Amerika-ellenessége mellett), és az állandó gyanakvás Indiára (és fordítva). A nagyhatalmak attól félnek, hogy az atombomba illetéktelenek, esetleg terroristák kezébe kerül. Nem lehet elfeledkezni a politikai elitet időnként sújtó merényletekről, valamint a puccsista hadseregről sem. A 63 éves, acélmágnásként is ismert, a 90-es években kétszer is miniszterelnök Sarif demokratikus pedigréje sem erősebb, mint az őt megdöntő Musarrafé. Sarif még a puccsistából elnökké lett Zia ul-Hakk rendszerében, a 80-as években emelkedett fel.
