A múlt héten, március 21-én ünnepelte sok millió kurd a novruzt, az új évet. Diyarbakirban, a törökországi kurdok legnagyobb városában hatszázezer ember gyűlt össze, hogy közösen hallgassa meg Abdullah Öcalan (képünkön), bebörtönzött vezérük békeüzenetét. Pár napra rá a Kurd Munkáspárt (PKK) fegyveres szárnyának vezetője, Murat Karayilan interjúban jelentette be, hogy elfogadják Öcalan (mozgalmi nevén Apo) felhívását, és megkezdik a fegyveresek kivonását török területről. Ez volt a török kormány egyik alapfeltétele a rendezéshez, a kurd jogok megadásához. Mára kiderült, hogy a kivonulás nem is olyan egyszerű dolog. Karayilan szerint nagy területről kell kivonni a fegyvereseket, akik között erős a bizonytalanság. „Azért mentünk a hegyekbe, hogy kivívjuk a szabadságot. Most meg azt mondjátok, hagyjuk abba a harcot” – idézte Karayilan a középszintű parancsnokokat. Szerinte Öcalannak kellene személyesen rábírnia az osztagokat a kivonulásra, de őszig így is elhúzódhat a folyamat. A katonai vezető szerint a harcosok még emlékeznek az 1999-es eseményekre, amikor az épp elfogott Öcalan szintén kivonulásra szólított fel. A törökök ezt kihasználták, és ötszáz harcost megöltek. Karayilan azt szeretné, ha a török nemzetgyűlés törvényt vagy határozatot hozna, ami garantálná a kurd harcosok biztonságát.

Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök egyelőre ellenáll ennek a javaslatnak. A kormány dönt ezekben az ügyekben – mondja. A háttérben azonban latolgatják, hogy létrehozzanak egy négytagú bölcsek tanácsát a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) és a legális kurd párt, a Béke és Demokrácia Pártja (BDP) képviselőből. Még a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy beleegyezne a PKK legalizálásába. Pedig Öcalan legutóbbi üzenetében nagy engedményeket tett. Nem csak felhagyott a marxista frazeológiával, de nem szólt a független Kurdisztán megteremtésének eszméjéről sem. Sőt üzenetének nagy része a törökök és kurdok évezredes iszlám alapú szolidaritásáról szólt. Öcalan kiemelte: a nemzetállam eszméje fordította egymással szembe a soknemzetiségű ország népeit.

A törökországi kurdok gerillaháborúja most akár véget is érhet, s Törökország ezzel modellt válthat. Erdogan államfő akar lenni, s az ország alkotmányát is átírná úgy, hogy az amerikai típusú elnöki köztársaság legyen. Ehhez azonban szüksége van a kurdok szavazataira is, mert pártja, az AKP ugyan sikeresen kormányzott az elmúlt évtizedben, de a török társadalom jó része továbbra is ellenzi az iszlám gyökerekhez való visszatérést.

Sokak szerint a kurd kérdés a térség legnagyobb konfliktusforrása. A kurd nép Törökországban, Irakban, Iránban és Szíriában él, Irakban működő kormányzatuk van, Szíriában a polgárháború hozta őket az autonómia közelébe. A leghevesebb eddig a törökországi konfliktus volt.

Nagy a készülődés a Magyarországon élő kurdoknál is az új év, a novruz idei megünneplésére. – Ez most békeünnep lesz – mondta lapunknak egy neve elhallgatását kérő, évtizedek óta hazánkban élő kurd férfi. Kicsit ugyan aggódnak, mondja, attól tartanak, hogy nem csapják-e be őket újra a törökök. Egyik itteni török barátja is ezt kérdezte tőle: nem félnek-e attól, hogy a kormány nem gondolja komolyan a békekötést, a fegyverszünetet a PKK-val? Rendszeresen nézi a török tévék Magyarországon is fogható adásait, és aggasztja, hogy sok olyan nyilatkozatot hall, amelyben a megszólalók ellenzik a megbékélést, a kurd nyelvi és nemzeti jogokat. Azzal érvelnek, hogy nem szabad tárgyalni a terroristákkal,mert ebben az országban mindenki török. Ez pedig nem igaz – elvégre a kurdok a 80 milliós ország lakóinak csaknem ötödét adják. A kurd férfi lapunknak elmondta, most azt várják, kiengedik-e a börtönökből a kurd politikai foglyokat. Neki is van hozzátartozója a rácsok mögött. Azért ítélték el, mert egy nagyvárosban funkciót vállalt a BDP vezetésében. Semmilyen terrorizmust nem bizonyítottak rá. Mire számít, kiengedik Öcalant? – kérdezem tőle. – Addig nem lesz vége a háborúnak, amíg ő nem szabadul ki imrali börtönéből – mondja. – Neki köszönhetjük, hogy vannak még kurdok Törökországban. Nézze meg, hová lettek a kisebbségek? Hány görög, örmény, zsidó és láz él még az országban?