Gyógyít-e a messziről jött orvos?
A holland neurológus jó néhány betegét félrediagnosztizálta, közülük legalább kilenc meghalt. Az egyikük öngyilkosságot követett el, miután a doktor tévesen Alzheimer-kórt állapított meg nála. Végül – egy kórház nyomására – önként lemondott az engedélyéről, és törölték őt a regisztrált orvosok listájáról. S itt jön a csavar: a neurológus 2006-ban átment a szomszédos Németországba, és tovább dolgozott több kórházban is. Mindez csak 2013 elején derült ki, amikor egy holland újságíró a német hatóságokat szembesítette az üggyel.
Mivel a hasonló esetek nem számítanak ritkaságnak, az Európai Bizottság úgy döntött, hogy uniós szintű riasztási rendszert hoz létre. Csakhogy a betegjogi szervezetek – emlékeztet az EUobserver hírportál – máris nagyobb átláthatóságot követelnek.
Íme a jelenlegi helyzet: az EU-tagállamok nem kötelesek információt átadni egymásnak az orvosokról, miközben csak tavaly 44 ezer doktor ment át praktizálni egy másik tagországba. A problémákra, például a műhibákra legfeljebb akkor derülhet fény, ha a fogadó ország hatóságai külön érdeklődnek az orvos szülőhazájának hatóságainál – ám itt már a nyelvi korlátok nehezítik az „oknyomozást”, és nem könnyű megtalálni az illetékes (országos vagy regionális) szervezetet sem.
És a javasolt megoldás: a hatóságok Európa-szerte kötelesek lennének jelenteni a foglalkozásuktól eltiltott orvosokat, ápolókat és állatorvosokat. Az adatok bekerülnének a Belső Piaci Információs Rendszerbe (InternalMarket Information System, IMI – lásd a keretes anyagot), így valamennyi uniós tagállam negyvennyolc órán belül értesülne az orvosi műhibák miatt hozott döntésekről. Ez egyelőre csupán az Európai Bizottság ajánlása, amelyre – a remények szerint – nyárig rábólintanak majd a tagországok, illetve az Európai Parlament is.
Hogyan működjön a riasztási rendszer? Ez a kérdés már most vitákhoz vezet. A brüsszeli bizottság javaslata szerint csak a hivatalos fegyelmi lépéseket rögzítenék, vagyis azt, ha egy orvost eltiltanak a hivatása gyakorlásától. Így viszont az állítólagos súlyos műhibákról vagy akár a bírósági ügyekről sem esne szó, ha nem végződnek eltiltással. A legtöbb betegjogi szervezet ennél nagyobb nyilvánosságot és átláthatóságot sürget, mások ellenben a személyes adatok védelmére hivatkoznak.
Öt európaiból négy gondolja, hogy a szülőhazájában az orvosi műhibák fontos témának számítanak – derül ki az Eurobarometer felméréséből. Minden negyedik megkérdezett pedig azt mondja, hogy őt magát vagy az egyik családtagját sújtotta már valamilyen orvosi tévedés. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) tanulmánya arra utal, hogy az európai országokban és az Egyesült Államokban az utóbbi években folyamatosan növekedett az orvosi műhibák miatt indított eljárások száma, valamint a követelt kártérítések összege. Ennek a sajnálatos „mellékhatása”, hogy az orvosok a szükségesnél több vizsgálatot rendelnek el, illetve gyógyszert írnak fel. Sőt a kelleténél gyakrabban választanak invazív (a testbe vágással vagy szúrással behatoló) eljárást is, például biopsziát, hogy a diagnózist alátámasszák.
Erre jó az IMI
A Belső Piaci Információs Rendszert (Internal Market Information System, IMI) az EU-tagországok közigazgatási rendszerei közötti kommunikáció érdekében fejlesztették ki. A felhasználók a tagállamok minisztériumai, országos és regionális hatáskörű szervei, kamarái és egyéb közigazgatási hatóságai. Az IMI biztonságos online alkalmazás, a hatóságok munkatársainak csak egy felhasználónévre és egy jelszóra van szükségük.
