Olaj nélkül is van üzlet
– A magas olajár okozta konjunktúra a külföldi munkavállalók hazautalásai révén azokra a térségbeli országokra is hatással van, amelyek nem olajexportőrök – mondta lapunknak Szigetvári Tamás, az MTA Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa. Ezért a gazdag olajállamokban mérnökeivel, orvosaival jelen lévő Jordánia és Libanon vásárlóereje sem elhanyagolható. Ráadásul az 1980-as években több arab országgal intenzív gazdasági kapcsolatot ápoló Magyarország nem ismeretlen a térségben.
– Akkoriban sokan Magyarországon szereztek diplomát, a nyelvet is beszélik, az ország megítélése is pozitív – vázolta fel a bizalmi tőke alapjait Szigetvári, hozzátéve, hogy a kulturális sajátosságoknál fogva a magyar kis- és középvállalatok számára érdemi segítséget jelent, ha a kapcsolatépítésben a magyar kormányzat is szerepet vállal.
– Erre természetesen kevésbé szorulnak rá a nagy multinacionális vállalatok, amelyek egyébként az elmúlt évtizedben Magyarországról is jelentős exporttevékenységet fejtettek ki a Közel-Keleten – mondta Szigetvári, példaként a Nokia magyar gyártmányú telefonjait emelve ki. Az Egyesült Arab Emírségek és Magyarország közötti egymilliárd dolláros kereskedelmi forgalom hetven százalékát épp a cég termékei adták.
A térség ugyanakkor az élelmiszeripar és a mezőgazdasági technológia területén is felvevőpiacot jelenthet a magyar kkv-k számára. A feldolgozott, diabetikus vagy éppen biotermékek mellett kiemelt helyet kaphat az öntözőtechnológia exportja.
– Magyarország kereskedelmi aktívumot mutat fel a térség országaival szemben, ez persze részben annak is köszönhető, hogy az ország olajszükségletét nem innen fedezi – emelte ki Szigetvári. Ez a különbség tovább növelhető a gyógyszeripar és az orvosi technológia exportja révén is, de „eladható termék” lehet a magyarországi orvosképzés lehetősége is. Utóbbival állhat összefüggésben, hogy múlt hét végi jordániai útján Orbán Viktor – akinek delegációjában negyven üzletember is helyet foglalt – a gazdasági vegyes bizottság létrehozásán túl oktatási együttműködésről és egyetemi ösztöndíjprogramról is együttműködési megállapodást írt alá.
– Magyarország emellett hozzájárulhat Jordánia EU-ba irányuló exportjának növelésében is: jelentős kiviteli terméke az országnak a paradicsom és a paprika is, ami a téli időszakban nem jelentene konkurenciát a hazai termelőknek sem – véli a gazdasági kutató. Szerinte Budapest azért is fordulhatott Ammán felé, mert a hatmilliós királyság a rezsimbontó arab tavasz után is a térség stabil állama maradt.
– Líbiában is jók lehetnek a magyar pozíciók, miután az EU diplomáciai képviseletét Magyarország látta el. Ám ez az ottani instabil politikai helyzet miatt egyelőre kevésbé kamatoztatható – árnyalta a képet Szigetvári. A kutató szerint ugyanakkor a protokolláris vizitek önmagukban nem elegendők a gazdasági kapcsolatok fellendítéséhez: Szaúd-Arábiában másfél éve járt a magyar kormányfő, ám egyelőre sem államkötvény-vásárlás, sem az áruforgalom növekedése nem igazolta a vizit sikerét. – Igaz, ezek lassabban beérő folyamatok, nem is várható rögtön mérhető eredmény – jegyezte meg a kutató, de másfél év talán elég lett volna rá.
A „keleti szél” politikájába illeszkedő arab térség egyes országai exportpiacokon kívül befektetőkként is szóba jöhetnek: a Kuvaiti Befektető Iroda (KIO) elnök-vezérgiazgatója szerdán találkozott Szijjártó Péterrel. A külügyi és külgazdasági államtitkár Oszama al-Ajubbal a magyarországi befektetési lehetőségeket vizsgálta meg. Májusban Budapest lesz a házigazdája a két ország gazdasági vegyes bizottsága soron következő ülésének.
Növekszik az elégedetlenség Jordániában, de a király hatalmát nem fenyegeti az „arab tavasz” terjedése
Jordániában járva feltűnő, hogy mindenfelé II. Abdullah király portréjába botlunk. Sok helyen – például a repülőtéren – világos, hogy jól átgondolt helyre tették ki az üzemeltetők a „hivatalos” képet. Ám az utcákon sétálva egyértelmű, hogy a portrék jelentős részét a lakosság ragasztotta ki. Szamárfüles, ügyetlenül felragasztott, újságból kivágott képek díszítik a boltok üvegajtajait vagy a turistákat szállító dzsipeket. Ez is mutatja: az 1999-ben trónra lépett jordán király népszerű. A környéket megrázó arab tavasz sem söpörte el hatalmát, ellenzéke sem a rendszer megdöntését, csak reformját sürgeti.
Ám lehet, hogy a királyról készült korábbi, rég megfakult képek immár újabb jelentést is hordoznak. II. Abdullah támogatottsága ugyanis megkopott az elmúlt években. A múlt ősszel kirobbant tüntetéseken – először – már az ő lelépését is követelték a megmozdulásokon. A jordán turisztikai hivatal szervezésében a múlt héten az országban járt magyar újságírócsoport vezetője, Ali Abu Dayeh még a „régi iskola” híve. „Nekünk itt semmi bajunk a királlyal, csak azokkal, akik a parlamentben és a kormányban vannak, mert korruptak” – magyarázza.
A tüntetések legfontosabb oka a gazdaság rossz helyzete. Az országnak (szomszédaival ellentétben) nincs olaj vagy gázkincse, nincs szén és víz sem. Az ország területének nagy része sivatag, földművelésre kevés lehetőség van. A legfontosabb bevételi forrás a foszfát- és műtrágyaexport, a külföldön dolgozók által hazautalt pénz, továbbá a nemzetközi (elsősorban amerikai, valamint a környékbeli országoktól érkező) segély. A turizmus jelentős lehetne, ám a szektor fejlesztésre szorul. A környező országokban, elsősorban Szíriában dúló polgárháború is elriasztja a turistákat. Az ország tehát szegény, a közelmúltban az IMF-hez kellett fordulnia segélyért.
A kétmilliárd dolláros csomagnak persze feltételei voltak: csökkentetni kell a költségvetést iszonyúan megterhelő benzinártámogatást. A felduzzasztott állami szektort is karcsúsítani kell – jelenleg a lakosság egyharmadának az állam ad munkát. A benzináremelés volt az a lépés, amely a leghevesebb tiltakozást váltotta ki. A király hamar visszakozott is, hogy lehűtse a kedélyeket, majd – az arab tavasz kezdete óta ötödször – feloszlatta a parlamentet, és januárban választásokat is tartottak. A gazdaságot modernizáló és trónra lépésekor privatizációt hirdető II. Abdullah a térséget megrázó forradalmak kezdetekor kijelentette: fokozatosan átadja a hatalmat egy választott parlamentnek, amely majd maga nevezi ki a kormányt.
A demokratizálásnak egyelőre nincs nyoma, és az emiatt növekvő türelmetlenség a tüntetéseken is megnyilvánult. De II. Abdullah szerint nem lehet csak úgy ripsz-ropsz demokratizálni egy országot. Az angolul tökéletesen beszélő, tanulmányait külföldön végző király Jon Stewart amerikai komikus tévéműsorában azt fejtegette: szerepét úgy képzeli el, mint aki felülről biztosítja a kiegyensúlyozottságot, ha esetleg rossz irányba mennének a dolgok. A nyugati sajtó szerint ez elsősorban azt jelenti: a legerősebb ellenzékét jelentő Muzulmán Testvériség hatalmának nem örülne. Félti az alapvetően szekuláris Jordániát az iszlamizálódástól.
Az USA egyik legfontosabb térségbeli szövetségesének számító II. Abullahnak egyre nehezebb lesz egyensúlyozni a tovább bonyolódó helyzetben. Egyre súlyosabb terhet ró a kormányra a becslések szerint immár félmillió szíriai menekült. Ráadásul az ország összetétele is különös egyensúlyon alapul: a hat és fél milliós lakosság fele az elmúlt öt évtizedben érkezett palesztin menekült. Ők elsősorban a magánszektorban dolgoznak, és többször elégedetlenségüket fejezték ki a királlyal szemben.
Ám már a II. Abdullah hatalmának bázisát jelentő, a Jordánia „eredeti” lakosságát adó törzsek között is felütötte a fejét az elégedetlenség. (K. A.)
