A kényszeradoptálások során – ahogy azt egy törvényhozási jelentés is megállapította – a legbrutálisabb módszereket alkalmazták, ezekhez a kórházak és az egyházak is asszisztáltak.

Majdnem negyven évvel az erőszakos gyermekelvételek leállítása után Julia Gillard ausztrál kormányfő – a canberrai parlament és kabinet nevében – nyilvánosan bocsánatot kért az áldozatoktól. Anyáktól és a tőlük elvett gyermekektől, becslések szerint több mint nyolcszáz személytől. Pontos szám nincs, a törvényhozási jelentés sem tudta megállapítani, hogy az 1951–1975 közötti 150 ezer örökbefogadásból mennyi zajlott kényszer hatása alatt.

– E szégyenletes kormányzati politika életre szóló fájdalmat és szenvedést okozott. Olyan sebet, amely valószínűleg sohasem fog begyógyulni – mondta érzelmekkel erősen átitatott beszédében a munkáspárti politikusnő. A canberrai parlamentbe meghívottak – idős nők, akik lányanyákként szültek, illetve már jócskán felnőtt gyermekeik – hatalmas ovációval fogadták Gillard szavait. A beszéd közben és után sokan hangosan zokogtak, a miniszterelnök többeket megölelt és próbált nyugtatni – írta a The Australian. A kormányfő bejelentette: ötmillió ausztrál dollárral (közel 1,3 milliárd forinttal) segítik az érintett anyák és gyermekeik mentális utógondozását.

– Tőlem 1969-ben vették el a gyermekemet. A kényszer-örökbeadás szerintem túl gyenge kifejezés, ez gyerekrablás volt. Párnát nyomtak az arcomba, begyógyszereztek, volt, akit elvittek a kórházból, hogy biztosan ne férhessen hozzá a gyermekéhez. Kegyetlenül bántak velem, kegyetlenül bántak velünk – idézte a news.com.au a bocsánatkérést lényegében kikényszerítő civil szervezet, az Apology Alliance vezetőjét, Christine Cole-t.

A lányanyákat megalázó kormányzati politika nemcsak a bennszülötteket, hanem a férjezetlen, illetve kiskorú fehér lányanyákat is érintette. Néhány héttel ezelőtt az ír kormány kért bocsánatot attól a mintegy 30 ezer ír nőtől, akiket házasságon kívüli szülés, illetve kisebb bűncselekmények miatt a katolikus egyház által fenntartott dologházakba vittek, a törvénytelen gyerekeket pedig árvaházakba utalták. A Magdolna-otthonoknak nevezett és rendszerint mosodaként működő dologházakban rendszeres volt a kínzás és a szexuális erőszak is.

Gillard számára március 21. más szempontból is emlékezetes marad. Sikeresen túlélt egy kisebb pártbeli puccskísérletet. Gillard még 2010-ben „puccsolta meg” elődjét, Kevin Ruddot, akinek egyik híve, egy befolyásos parlamenti képviselő indítványozott most bizalmi szavazást – írta a The Canberra Times. Ausztráliában szeptemberben esedékesek a szövetségi választások, a kisebbségben kormányzó Gillardot népszerűségben messze megelőzi a liberális-konzervatív ellenzék vezetője. A bajban lévő Munkáspártban végül elmaradt a bizalmi szavazás, Rudd attól – a párton belüli erős megosztottságra hivatkozva – az utolsó pillanatban visszalépett.

Julia Gillard miniszterelnök