Iránról nincs egyetértés
Netanjahu ugyanis nyíltan Obama kihívója, a republikánus Mitt Romney mellett kampányolt a tavalyi elnökválasztás előtt. Obama most kiemelte, hogy az USA Izrael legerősebb és legnagyobb szövetségese. A repülőtéri beszédben csak közvetve utalt a palesztinokra mint Izrael „szomszédaira”. Péntekig azonban kétszer is ellátogat a palesztin területekre, és találkozik Mahmúd Abbasz palesztin vezetővel is. Obama látogatásában sok a jelképes elem. Az első már a repülőtéren megtörtént, ahol felkeresett egy rakétavédelmi üteget. A Vaskupola rendszert a legutóbbi gázai konfliktus alatt vetették be. A rendszer izraeli fejlesztését részben az Egyesült Államok finanszírozza.
Tegnap Obama Jeruzsálemben több órán át tárgyalt izraeli partnereivel. Netanjahu harmadik kabinetje csak hétfőn lépett hivatalba, ám ebben a kormányban a belpolitikai kérdéseknek több figyelem jut majd, mint a korábbiban, ahol a biztonsági ügyek – mindent felülírtak. A tárgyalások hivatalos napirendjének három fő- és egy melléktémája lehet. Utóbbi Jonathan Pollard egykori haditengerészeti hírszerzési elemző ügye. Az 59 éves férfit 1987-ben életfogytiglani fegyházra ítélték, mert Izraelnek kémkedett. Izrael 1995-ben állampolgárságot adott neki, de a számtalan lobbikampány sem tudta kiszabadítani.
A legfontosabb tárgyalási téma a két ország vezetői között Irán feltételezett atomfegyverkezése. Obama látogatása előtt az egyik izraeli tévének azt mondta: Irán még egy évre van az atomfegyvertől. Ám Netanjahu szerint ennél már közelebb jutottak a bombához. A legutóbbi nukleáris megbeszéléseket Izraelben kudarcnak minősítik, míg a tárgyaló államok (az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai és Németország) még reménykednek.
Tárgyaltak az arab tavaszról és a szíriai helyzetről is. Washington csalódott az arab tavasz eredményeiben; nem olyan politikai fejlemények következtek be, mint amire számítottak. Nemcsak hogy elmaradt a nyugati értelemben vett demokratizálás, de szövetségesi hálózata is meggyengült. Jordánia, ahová Iz raelből utazik az elnök, eddig megúszta „a tavaszt”, de szintén veszélyben van. Izrael mértékletes volt a térségbeli eseményekkel kapcsolatban, ám a szíriai fejlemények, a vegyi háború lehetősége immár közvetlenül veszélyezteti. Megkérdezték Obamát, átlépte-e Aszad rendszere a „vörös vonalat” a vegyi fegyver állítólagos bevetésével. Azt válaszolta, vizsgálják, hogy a kormány vagy a felkelők használtak-e harci gázt.
Természetesen az izraeli–palesztin viszony is téma volt. Az USA számos nyilatkozatban bírálta a telepítési politikát, de ennél tovább nem ment. Obama kormánya megvétózta a palesztin autonómia teljes jogú ENSZ-tagságát, de a megfigyelő állam státusának elnyerését nem akadályozhatta meg. A palesztin területeken az elnököt üdvözlő plakátokon a „Remény” szó elé graffitizők odaírták: „nincs” –írta a BBC. Az esti sajtóértekezleten mindkét politikus arról beszélt, hogy a kétállamos megoldást támogatják. Obama határozottan kiállt a „szuverén és független palesztin állam” létrehozása mellett. Netanjahu már korántsem volt ilyen konkrét. A tárgyalások utáni sajtóértekezleten tehát az összhangot hangsúlyozták, ám kiderült, hogy elsősorban Irán ügyében az álláspontok csak részben esnek egybe. Ugyan Obama is kijelentette, hogy „minden lehetőség az asztalon van”, de ő elsősorban a diplomáciai lépések és a szankciók jelentőségét hangsúlyozta. Netanjahu (akit Obama családiasan Bibinek nevezett) kijelentette: a szankciók nem működnek. Azt az elnöki mondatot idézte fel, miszerint Izraelnek joga van saját eszközeivel megvédenie magát. Ezt úgy is érthetjük, hogy maga dönt a megelőző csapásról is. Obama azt is, mondta, hogy Izrael az USA „feltétlen támogatására” számíthat.
Obama találkozni akart az „átlag” izraeliekkel is. Kérdéses, hogy ebbe belefér-e egy tel-avivi bárlátogatás. Jeruzsálemben diákok előtt mond majd beszédet – ide nem hívták meg a megszállt területen lévő Ariel Egyetem hallgatóit. Turistaprogramjából kimarad a Siratófal és az al-Aksza-mecset is. Elmegy viszont a Jad Vasem holokauszt-emlékmúzeumba, megtekinti az Izrael Múzeumban a holt-tengeri tekercseket. Megkoszorúzza a cionizmus atyjának, a pesti születésű Herzl Tivadarnak a sírját, és ellátogat Betlehembe, a Születés templomába is.
