A névválasztásnak üzenete van
Először is: olasz származású dél-amerikai, így többféle érzékenységet kielégít. Másodszor: jóllehet aktív lelkipásztori tevékenységet folytatott, mégis ismeri a római kúria világát is, hiszen különböző kongregációk és bizottságok tagja volt. Harmadszor: vitathatatlanul konzervatív szemléletmódot képvisel, különösen a szexuáletika terén (pl. homoszexualitás, abortusz), távolságtartó a progresszív irányzatokkal (pl. felszabadítás teológiája) szemben, eközben együtt érez a szegényekkel. Negyedszer: ez az együttérzés azonban nem annyira az igazságtalan társadalmi struktúrák kritikáját, azok változtatása sürgetését jelenti, inkább a szegénység karitatív kezelését, illetve a szegények hitéletének erősítését célozza.
Jakab Attila szerint ezt a sokrétűséget Bergoglio bíboros, vagyis most már I. Ferenc pápa egyszerű és szigorúan önmegtartóztató életmódja rendezi koherens egységbe. Számára nem a szavak, hanem a példamutatás az elsődleges. Ezt tükrözi a Ferenc pápai névválasztás is. Ez meglepő, mert jezsuita létére egy másik rendalapító nevét vette fel. A történeti példa, Assisi Ferenc (1182–1226), szem előtt tartásával vélelmezhető, hogy az egyház egyfajta belső, spirituális megújulását kívánja sugallni; az egyházi intézményrendszer és struktúra tiszteletben tartásával.
– Nem vitás, hogy a történelme során soha nem látott változatosságot felmutató, ellentétes irányzatoktól áthatott, külső és belső nehézségekkel küszködő egyháznak globalizált, és állandóan változó világban kell ma megtalálnia a helyét. Március 19-én, a beiktatása alkalmából elmondandó beszédében, Ferenc pápának egyrészt az egyházképről, az egyház mai önmeghatározásáról, másrészt az egyháznak a világban elképzelt helyéről kell/kellene beszélnie. Addig szavazzunk neki mindenképpen bizalmat – így a vallástörténész. Szerinte Bergoglio megválasztása arra is rávilágít, hogy a szintén globalizált egyház bíborosi kollégiumában szinte nem találni problémamentes, a lehető legtöbb várakozást kielégíteni képes pápajelöltet.
Ferenc pápa megválasztása okán a figyelem óhatatlanul az argentin egyházra irányul, és előtérbe kerül a politikai hatalom és az egyház – mint intézmény – kapcsolata. Így emlékeztetnek a Jorge Videla alatti vérengző katonai diktatúrára, mind pedig a peronizmus idejére. Elkerülhetetlen lesz a dél-amerikai katolicizmus átfogó, és elmélyültebb újraértékelése: ennek része lehet a bennszülöttek népirtással társult térítése, a rabszolgaság problematikája, a jobboldali diktatúrákhoz és a baloldalisághoz való viszonyulás.
A kép tehát rendkívül árnyalt és összetett. Annál is inkább, mivel egész Latin-Amerikában rohamléptekkel hódít az evangelizáló újprotestáns irányzat, így a pünkösdi-karizmatikus mozgalom. Mindaz, amit Bergoglio bíboros/Ferenc pápa képvisel eszmeiségben és magatartásban, kizárólag ennek fényében értelmezhető – mondja Jakab Attila. Hozzátette: Európából és Rómából nézve Bergoglio bíboros, jezsuita rendfőnökként és egyházfőként, sikeresen irányított egy megosztott és krízisben levő rendet és egyházat, a szintén válságban levő és megosztott társadalomban.
Argentínában a vélemények már nem ennyire egyértelműek. Pápasága nagy kérdése mindenképpen az lesz: mit tud majd kezdeni a megosztott és krízisben levő világegyházzal a forrongó, megosztott és krízisben levő globalizált világban? A nyilvánvaló vatikáni problémák mellett ugyanis olyan kérdéseket kell gyorsan és párhuzamosan kezelnie, mint például az indiai teológia, az iszlám világban megnyilvánuló keresztényellenesség és keresztényüldözés, az orosz ortodoxiával való viszony rendezése, vagy az európai és kanadai elkereszténytelenedés – véli a vallástörténész.
