Szűkösen jut magyar segély külföldre
Magyarország – a többi kelet-közép-európai állammal együtt – meglehetősen elmarad az EU által kitűzött céloktól. Noha a fejlődő országok segélyezésére 2015-ig már a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,33 százalékát kellene fordítania, ennél jóval kevesebbet, 0,11 százalékot költött 2011-ben. Igaz, pénzben ez sem kevés: 101 millió euró, vagyis harmincmilliárd forint. – A magyarok húsz százaléka gondolja csak, hogy lényeges a szegény országok támogatása, ez még a harminc százalék körüli kelet-európai átlagtól is elmarad. Cipruson ugyanez az arány 74, Svédországban 69 százalék – mondta Bartha Attila, a Közép-európai Egyetem (CEU) kutatója. A CEU Közpolitikai Tanulmányok Központja átfogó vizsgálatot végzett arról, hogy Magyarország mennyiben tesz eleget kötelezettségeinek a nemzetközi fejlesztés terén.
Földrajzi, gazdasági és történelmi szempontok is meghatározzák, mely államokat támogat Magyarország. A lista élén így térségbeli országok (Szerbia, Koszovó, Ukrajna) mellett vannak kereskedelmi-pénzügyi okokból fontos segélyezettek (Kazahsztán, Kína), valamint olyanok, amelyekkel az elmúlt évtizedekben alakultak ki hagyományos kapcsolatok (Vietnam, Nigéria). – A magyarok inkább a viszonylag biztonságos fejlődést mutató országokat támogatják, nem pedig például Szudánt vagy Csádot – tette hozzá Bartha.
Nem is olyan könnyű elérni az EU által kitűzött célokat: erre már Makkay Lilla, a Külügyminisztérium főosztályvezetője hívta fel a figyelmet. A fejlettebb uniós tagállamok még magasabbra tették a lécet, és a GNI 0,7 százalékát szeretnék nemzetközi fejlesztésre költeni, ezt azonban mindössze öt európai ország (Svédország, Dánia, Hollandia, Luxemburg, Norvégia) teljesíti. – A különféle projekteknél a szaktudás, a tapasztalatok átadása a fő irány. Az infrastrukturális beruházásokat Afrikában is kölcsönökből, piaci alapon hajtják végre – magyarázta Makkay Lilla. Új országok is megjelentek a Magyarország által segélyezettek között, például Kenya. Ilyenkor több szempont is szerepet játszik (külgazdasági tényezők, civil szervezetek lobbizása), de a CEU kutatója és a Külügyminisztérium főosztályvezetője is lényeges adaléknak nevezte, hogy Kenyában van magyar nagykövetség. Ez mindenképpen megkönnyíti a támogatott projektek nyomon követését.
Új jelenség Európa-szerte a magánszektor bevonása a segélyezésbe, csakhogy ez Magyarországon több akadályba is ütközik. A hazai magánvállalkozások többsége túl kicsi a nemzetközi fejlesztési projektekhez, nincs elég pénzük, s hiányzik a megfelelő technológia és nyelvtudás is. Aktívak viszont a Magyarországon működő nem kormányzati fejlesztési szervezetek (NGDO-k), amelyek a világ közel nyolcvan országában vannak jelen. Más kérdés, hogy az együttműködés egyelőre igen alacsony szintű az NGDO-k és a magyar kormányzat, illetve magángazdaság között, és az oktatásban vagy a médiában sem irányul rájuk nagy figyelem.