Német nagykövet: nem hangszóróval üzenünk
- Látja-e a német–magyar kapcsolatok újrakezdésének jeleit? Lázár János, mint Fidesz-frakcióvezető jelentette be tavaly az új kezdetet...
- Amikor Lázár János Fidesz-frakcióvezetőként Berlinben járt, igen figyelemreméltó beszédet tartott. De az újrakezdés helyett én inkább a folyamatosságot hangsúlyoznám. A két országot ugyanis alapvető és régi bizalom köti össze. Hadd utaljak arra, hogy amikor 1989-ben Budapesten jártam Jürgen Sudhoff külügyi államtitkár kíséretében, és az NDK-menekültek magyarországi helyzetéről a legelső titkos megbeszéléseket folytattuk, a körülmények azért jóval nehezebbek voltak, hiszen Magyarország még egy másik tábor része volt. Ám az ideológiai különbségek ellenére már a Horn Gyula akkori külügyminiszterrel folytatott tárgyalások során is megvolt a kölcsönös bizalom. A kapcsolatok ma nagyon jók, könnyen megértjük egymást, és Magyarország említése Németországban még mindig pozitív asszociációkat vált ki.
- Az utóbbi két év dacára és a német sajtó kritikus cikkei ellenére is így van?
- A média által sugallt kép egy-másfél évvel ezelőtt különösen negatív és részben eltúlzott volt. Ez magyarázható azzal, hogy sok lapnak nincs itt saját tudósítója, így átvesznek hírügynökségi anyagokat, amit aztán maguk dolgoznak fel. Olyan, mintha egy nyersgyémánt lenne a kezükben: ha jobboldalról polírozzák, más a csillogása, mintha baloldalról. A jó diplomata – és egyébként a jó újságíró – feladata is az, hogy először összegyűjtse a tényeket, és tisztán elválassza az értékelésektől. Ez nem volt egyszerű feladat a mandátumom elején. A parlament elképesztő sebességgel fogadott el törvényeket, amit a magyar megfigyelők is nehezen tudtak követni, és ehhez társult még, hogy a kormány kommunikációja – saját beismerésük szerint is – sem volt tökéletes. De Magyarországra továbbra is sokan odafigyelnek. Ez természetes dolog: Magyarország az Európai Unió része, a partnerei ügyelnek arra, hogy betartja-e a szabályokat, és jelzik, hogy szerintük min kellene változtatni. Az uniós kötelezettségszegési eljárások először nagy meglepetést, olykor dühöt váltottak ki Magyarországon, pedig semmi ok a sértődésre. Németország ellen jóval több kötelezettségszegési eljárás folyt, és nem egy német politikus magyarázkodott már a strasbourgi Európai Parlamentben. Azt próbáltam magyarázni magyar tárgyalópartnereimnek is, hogy az európai közösségben nincsenek egyedül, természetes jelenség, hogy a partnerek odafigyelnek rájuk. A német részről megfogalmazott tanácsok jó szándékúak, soha nem egyfajta fensőbbséget sugallnak. Az én hivatali eszköztáramnak nem része a hangszóró. De ez nem jelenti azt, hogy ittlétem alatt ne érkezett volna több olyan német delegáció is, amelynek tagjai egyértelmű kérdéseket tettek fel arról, hogy miért történnek bizonyos dolgok ebben az országban. Ne higgye, hogy nem beszéltek egyes aggasztó vagy meglepő intézkedésekről, de mindezt zárt ajtók mögött tették. A gazdasági kapcsolatok terén is zajlik a párbeszéd. Nem adunk kéretlen tanácsot, legfeljebb azt jelezzük, hogy ha bizonyos lépést megtesznek, annak milyen hatása vagy következménye lehet.
- Azt mindenki tudja, hogy a magyar gazdaság szempontjából életbe vágó Németország. De vajon mennyire fontos Magyarország a németeknek, mennyire egyenlőtlen ez a viszony?
- Németország Magyarország legnagyobb gazdasági partnere, és a német vállalatok a legnagyobb befektetők. Magyarország a 16. ország a német külkereskedelmi statisztikában. Ez előkelő hely. Több mint ötezer német vállalat van jelen Magyarországon, közvetlenül 300 ezer embernek adnak munkát. Orbán miniszterelnök nemrég egymillió munkahelyről beszélt, amelyek valamilyen formában a német beruházásokhoz kötődnek. Ezek fontos vállalatok, amelyek kutatás-fejlesztést is végeznek, jelentős know-how-t és technológiát hoznak az országba, adót fizetnek és munkahelyeket teremtenek. A kapcsolat két egyenrangú fél között zajlik, mert a magyar munkavállalók is jelentősen hozzájárulnak a vállalatok sikeréhez. A magyar munkavállaló nemcsak az utolsó darabokat szereli össze, hanem részt vesz például az autók és gépek fejlesztésében.
- Az unortodox gazdaságpolitikát viszont sok német vállalat is bírálta. Milyen most a befektetői klíma Magyarországon?
- A német–magyar ipar- és kereskedelmi kamara legutóbbi, 2012-es felmérése szerint az itt levő német cégek 70 százaléka elégedett, 30 százaléka viszont panaszkodott arra, hogy nehéz ilyen körülmények között az országban maradni. Főképp a szolgáltatási szektorról van szó, amelyeket a különadók sújtottak. Arról viszont keveset tudunk, hogy hány potenciális befektető nem jött Magyarországra, nemcsak az unortodox gazdaságpolitika, hanem a német sajtó kedvezőtlen cikkei miatt.
- Milyen hatása van a hangulatra az E.ON gázüzletágának visszavásárlásának? Vannak erős antikapitalista, piacellenes hangok is a konzervatív magyar kormány részéről.
- A magyar miniszterelnök maga jelentette be, hogy azt szeretné, ha az energiaszektor, a távközlés és a bankok 50 százaléka magyar kézben lenne. Nem államosításról beszélt, csak ekkora arányról, ami akár magyar magántőkét is jelenthet. Az E.ON-tárgyalásokon nem voltam jelen, ezek a cég és a kormány között zajlanak. A fő kérdés az, hogy milyen feltételekkel megy végbe az üzlet: tisztességes módon, úgy, hogy sikerül mindkét fél számára kielégítő feltételekről megegyezni vagy sem. A szolgáltató szektorban jelen levő német befektetők számára nem könnyű a helyzet: a kormányfő egyértelművé tette, hogy a terheket nem a lakosságra, hanem a vállalatokra szeretné terhelni, és ebből következnek bizonyos dolgok. De nemrég egy nemzetközi befektető alapot is vendégül láttam: ez azt jelzi, hogy megint van érdeklődés a magyar piac iránt, mert a makrogazdasági mutatók kedvezőbbek, mint az eurózóna sok államában.
