EU-gombhoz EU-kabátot varrtak
Hogyan veszi ki magát, amikor egy bizottsági főosztályvezető megmondja egy szuverén állam pénzügyminiszterének, mit csináljon? – hallani a panaszt diplomáciai körökben Brüsszelben. A tagországokat meglehetősen frusztrálja, ha – igaz, a saját maguk által megegyezett szabályokat – a bizottság (választói felhatalmazással nem rendelkező) eurokratái úgy kérik számon, hogy ezt a tagállamok politikusai a szuverenitásba történő beavatkozásként értékelik.
Pedig a közösség egyre szorosabb lesz, a bizottság egyre több feladatot kap, és egyre több területen jelenik meg uniós szabályozás. Ezért is merült fel Brüsszelben, hogy a politikai párbeszédre is ki kellene találni egy struktúrát. Az úgynevezett gazdasági szemeszternek van ugyan bejáratott mechanizmusa, de az ezzel kapcsolatos politikai viták kihordásának nincs. Igaz, sokszor a tárgyalóasztal két oldalán ugyanannak a nemzetnek a szakértői ülnek, csak az egyik oldalon bizottsági, a másik oldalon minisztériumi színekben.
Az uniós intézmények elszámoltathatósága kérdéses. A tagállamok és az Európai Bizottság egymást is ellenőrzik, ám elvileg az Európai Parlament lenne hivatott ezt a feladatot ellátni. Az Európai Parlament azonban elsősorban a tanácsnak és a tagállami felfogásnak próbál ellentartani, ezért az EP meglehetősen népszerűtlen a tagországok vezetőinek körében. Az EP az „európaiságot” is számon kéri a tagállamok között meghozott kompromisszumos döntéseken, de ezt aláássa, hogy az EP-t is a tagállamokban, a tagállami pártok jelöltjeiből választják.
Ezen szeretne változtatni a brüsszeli bizottság, éppen ezért kedden mutat be arra vonatkozó javaslatokat, hogy a következő, 2014-es EP-választásokon a nagy pártcsaládoknak előre be kellene jelenteniük, kit jelölnek az Európai Bizottság élére, ha többséget szereznek. Így próbálják meg „európaibbá” tenni a politikai teret az unióban. Ezekkel a kísérletekkel kapcsolatban sokan szkeptikusak: végül is az EU szuverén tagállamokból áll – emlékeztet egy diplomata. Az olykor ambiciózus bizottsági javaslatokat a tagországok vizezik fel, ők hozzák a végleges döntéseket, még ha az Európai Parlamentnek van is beleszólása.
A legutóbbi uniós költségvetés születése jó példa arra, hogy az EP sem mer frontális támadást indítani a tagállamokkal szemben. Az állam- és kormányfők februárban maratoni tárgyaláson egyeztek meg az EU hétéves költségvetésének fő számaiban. A parlament előre jelezte, hogy nem fogad el a korábbi költségvetési keretnél kisebb büdzsét. Végül mégis úgy tűnik (várhatóan szerdán szavaz a főszámokról az EP), hogy hiába kisebb a mostani költségvetés, az Európai Parlament megszavazza. A képviselők felismerték, hogy egyik tagállam sem járna jól, így a választópolgárok sem, ha a vitát újranyitnák. És ha nem lesz költségvetés, ez az ő újraválasztási esélyeiket is ronthatja a 2014-es választásokon.
Uniós költségvetés: keménykednek a képviselők
Ambiciózus álláspontot fogalmaz meg a tanáccsal szemben a 2014–2020-as költségvetésről folytatandó tárgyalásokra az a határozattervezet, amelyről szerdai plenáris ülésén szavaz az Európai Parlament (EP). A képviselők jelenlegi formájában elutasítják a tagállamok megállapodását, de nem kérik a kiadási plafon megemelését.
A határozati javaslat (amelyet Reimer Böge német néppárti és Ivailo Kalfin bolgár szocialista képviselő jegyez) elutasítja az állam- és kormányfők által február 8-án elért megállapodást, a hivatalos magyarázat szerint azért, mert nem tükrözi az Európai Parlament tavaly októberi határozatában rögzített aggodalmakat. A határozat tervezete leszögezi, hogy az EP csak akkor szavaz majd a hétéves pénzügyi keretről szóló rendeletről és az intézményközi megállapodásról, ha sikerrel lezárultak a tanáccsal folytatott érdemi tárgyalások.
A képviselők bírálják azt a kevéssé átlátható folyamatot, amelynek végén az Európai Tanács politikai megállapodásra jutott a költségvetés kiadási és bevételi oldaláról. Igényt tartanak arra is, hogy minden releváns információt megkapjanak az Európai Bizottságtól a kohéziós és agrárpolitikai kiadások szétosztásáról egyes tagországoknak. A határozattervezet nem követeli az állam- és kormányfők által elfogadott főösszegek növelését – azt viszont igen, hogy az éves költségvetések elfogadása során a lehető legnagyobb mértékben kimerítsék a megállapított plafonokat. (Bruxinfo)
