Útkeresés a republikánusoknál
Nem csoda, hogy a republikánusok ilyen erőteljesen kitartanak álláspontjuk mellett pénzügyi kérdésekben, hiszen ezen kívül semmi másban nem értenek egyet, jegyzi meg minapi elemzésében epésen a The New York Times (NYT). A lap szerint Ronald Reagan elnöksége óta nem látott mélységű vita kezdődött a konzervativizmus jövőjéről az Egyesült Államokban. Miután az elmúlt hat elnökválasztásból négyet elveszítettek a republikánusok, felszínre kerültek a párton belüli ellentétek. Az amerikai politikai rendszer sajátossága, hogy a két nagy párt úgynevezett „gyűjtőpárt”, azaz sokféle platformot, irányvonalat magába olvaszt, amelyek harcolnak a domináns szerepért. A republikánusoknál az elmúlt években teret nyertek a vallásos-konzervatív „teadélutánosok”, de a párthoz tartoznak a velük ellentétben társadalmi kérdésekben liberális, ám az államnak minimális szerepet álmodó libertariánusok is. Utóbbiak vezéralakja Ron Paul. Mitt Romney, a tavalyi elnökjelölt pedig a mérsékelt washingtoni pártelit jelöltje volt.
A pártok decentralizált felépítését jellemzi az is, hogy jelenleg nincs a republikánusoknak egy meghatározó vezéralakja. A párt országos bizottságának, az RNC-nek ugyan van elnöke (Reince Priebus), ám az ő szerepe nem hasonlít az európai pártelnökökéhez. A párt irányvonalát meghatározó helyzetbe egy elnökjelölt vagy elnök kerülhet. – A Republikánus Pártnak nincs vezére és igazából olyan ügyei sem, amelyek mellett kiállna. Ám ettől eltekintve fejlődik, és harcias kedvében van – írja a National Review című konzervatív, kéthetente megjelenő magazin főszerkesztője véleménycikkében a Politico hasábjain. George W. Bush elnöki stábjának két egykori munkatársa is sommásan fogalmaz. „A Republikánus Párt bajban van: az elnökválasztás után mindenki ezt mondta, és igazuk lett” – kezdi cikkét Michael Gerson és Peter Wehner.
Abban szinte mindenki egyetért: a párt válságban van. Mitt Romney a rossz gazdasági helyzet ellenére is veszített az újraválasztásáért küzdő elnökkel szemben. A szenátusban pedig nemcsak megtartották, növelték is fölényüket a demokraták. A képviselőházat megtartották ugyan a republikánusok, de a várakozásoknál rosszabbul teljesítettek.
A vereség okairól és a lehetséges jövőbeni irányokról már számtalan elképzelés napvilágot látott. Az egyik ilyen, hogy az általuk társadalmi kérdésekben képviselt álláspont sokak – elsősorban a fiatalok – számára elfogadhatatlan. Az NYT hétvégi magazinjában megjelent egyik korábbi elemzés fókuszcsoportos vizsgálatokat hoz fel példaként. Ezek során olyan fiatalok, akik egyébként nem szimpatizálnak Obamával, elmondták: nem tudnának a republikánusokra szavazni, mert egyenesen a múlt század ötvenes éveit idézi, amit a nők helyzetéről, fogamzásgátlásról, esélyegyenlőségről, a globális felmelegedésről vagy a melegek jogairól mondanak.
Erre mintha kezdenének rájönni: vezető politikusaik az elmúlt hónapokban olyan álláspontok mellett tették le a voksukat, mint korábban soha. A párt prominensei közül többen kiálltak a melegházasság mellett is. Számos republikánus kormányzó pedig feladta harcos ellenkezését, és közölte: elfogadja a szövetségi kormányzat anyagi segítségét, és kiterjeszti a szegények egészségbiztosítását. Azaz elfogadja a korábban kritizált Obama-féle biztosítási reform egyik legfontosabb elemét. Az NYT szerint a republikánusok már „annyira félnek a szociális kérdésektől”, hogy múlt héten a családon belüli, illetve nők elleni szexuális erőszakról szóló törvényt is megszavazták.
A túl konzervatív értékrend a választási eredményeken is meglátszott: az előválasztásokon több államban is szélsőségesen konzervatív jelölt győzött, aki végül radikális nézetei miatt veszített novemberben. Elég csak Missouri egykori képviselőjére, Todd Akinre gondolni, aki szerint ha egy nőt „valóban” megerőszakolnak, akkor nem eshet teherbe. Ezen a problémán segítene a konzervatív kommentátor és elemző Karl Rove: bejelentette, hogy megalapítja a Conservative Victory Project (Konzervatív Győzelem Projekt) nevű szervezetet. Ennek az lesz a célja, hogy anyagilag támogassa a legkonzervatívabb, de még épp megválasztható jelöltet.
Az is kiderült, hogy az ország demográfiai jellemzői olyan mértékben megváltoztak, hogy a republikánusok számára többé nem lesz elég, ha hagyományos (fehér, középosztálybeli) bázisukra támaszkodnak. Egyre nagyobb a spanyol ajkú szavazók aránya a választók között, így nélkülük többé nem lehet választást nyerni. Tavaly novemberben elsöprő többséggel Barack Obamát választották, sokak szerint azért, mert a republikánusok bevándorlásellenességükkel taszították őket. A párt pedig ezt minden erejével orvosolni igyekszik. Obama idei országértékelő beszéde után a republikánus választ a párt ifjú reménysége, Marco Rubio mondta el. A 41 éves floridai szenátor kubai bevándorlók gyermeke, az amerikai álom megtestesítője – és a konzervatívok kedvence. A párt Rubión kívül is több fiatal spanyol ajkú politikust népszerűsít országos szinten, akiktől azt reméli, hogy segíthetnek megnyerni a latinó szavazókat.
Ilyen például a múlt novemberben megválasztott texasi szenátor, Ted Cruz is. A 42 éves politikus édesapja Kubában született, édesanyja ír-olasz származású. A jogász végzettségű Cruz eddig bármit megpróbált, abban kiválóan teljesített. Ő a tipikus eminens tanuló. A latinó közösség megnyerése érdekében persze nem elég nekik tetsző politikusokat keresni, az illegális bevándorlás kérdésében is lépni kell. A New Yorker magazin portréja szerint Cruz azok közé a republikánus politikusok közé tartozik, akik nem változtatnának a bevándorlási szabályokon, sőt szigorítanák azokat. Helyette a konzervatív családi értékekkel, a munka becsületével nyerné meg a spanyol ajkú szavazókat a pártnak. Ennek hatékonyságával már nem mindenki ért egyet konzervatív körökben sem: a szenátus kétpárti bizottsága által néhány hete beterjesztett javaslat megnyitná az utat az országban illegálisan tartózkodók számára az állampolgárság felé.
