Nem várt pénz áll a házhoz
– Ez a nap bevonul a történelembe –jelentette ki a lett pénzügyminiszter egy nappal azelőtt, hogy a 2,2 milliós ország kormánya hivatalosan is benyújtotta kérelmét az Európai Bizottsághoz és az Európai Központi Bankhoz az euróövezethez való csatlakozásra. Andris Vilks tegnap az EU gazdasági és pénzügyi biztosával találkozott. Olli Rehn kijelentette: az EU gazdasági és pénzügyminisztereit tömörítő Ecofin június elejéig készíti el jelentését arról, készen áll-e Lettország arra, hogy 2014. január 1-jétől az euróövezet 18. tagja legyen. Elemzők szerint a pozitív válasz garantált: nemcsak azért, mert az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso korábban „az euróba vetett bizalom” bizonyítékának minősítette a lett igényt, hanem mert az egykori szovjet tagköztársaság mutatói alapján valóban megfelel a maastrichti kritériumoknak: az államháztartási hiány nemcsak hogy a bűvös három százalék alatt marad, de a tavalyi 1,5 százalékos deficit után idén 1,1 százalékra csökken. Az infláció 1,9 százalékon áll, és az államadósság kevéssel a bruttó hazai össztermék (GDP) 60 százaléka alatt marad.
Ráadásul az EU-ban itt a legnagyobb a gazdasági növekedés, amely tavaly elérte az 5,3 százalékot. Igaz, ehhez alacsony bázis társul, hiszen 2009-ben a világ leggyorsabban zsugorodó GDP-jét mutatták fel: a gazdaság akkor 20 százalékkal zsugorodott – emlékeztet a Forbes. A lett gazdaság ma a 86 százalékát éri el a 2007-es csúcsévnek, bár elmondható, hogy az ország már túl van az „elrugaszkodás évén”.
– Ezt mégsem nevezné a lettek többsége sikersztorinak, bár a külföldi sajtó így értékeli a kormány munkáját – mondta lapunknak Arnis Katkins. A rigai SKDS közvélemény-kutató intézet vezetője szerint a kormánykoalícióban nem bíznak a választók, bár a tavalyi előre hozott választásokon sikerült megőriznie pozícióját. (Igaz, a legnagyobb frakciót az orosz ajkúakat is tömörítő Egyetértés Központ alakíthatta, ám a rigai polgármester, Nil Usakov vezette párt – amely egyébként ellenezte az eurót is – szövetségesek híján ellenzékben maradt.)
– A politikai elit az eredményből arra következtetett, hogy nem kell számolnia a társadalom véleményével, így az euroszkepszis most sem befolyásolja a kormányt – mondta Katkins, utalva az SKDS februári adataira, miszerint Lettország felnőtt népességének 53 százaléka ellenzi a közös valutát, és csak 22 százalékuk támogatja, 20 százalék semleges,míg öt százalék bizonytalan. Katkins ugyanakkor hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy az euró elbukna egy népszavazáson. – Az EU-tagságot is kevesebben támogatták a felmérések szerint, mint amennyien igennel szavaztak a referendumon – hozott egy példát az elemző, aki szerint a kimaradás félelme a történelmi tapasztalatok, elsősorban Oroszország közelsége miatt erősebbnek bizonyult a tagsággal kapcsolatos fenntartásoknál. A közös valuta kérdése ennél kevésbé sorsdöntő, de sokan ezt is a nyugati tömbhöz tartozás további garanciájának érzik. Leginkább az áremelkedéstől – az átálláskor várható felkerekítésektől
– tartanak a lettek, akik az EU egyik „legerősebb” valutáját, az 1,4 eurót –mintegy 420 forintot – érő latot búcsúztatják. Példaként áll a balti szomszéd, az eurót 2011 óta használó Észtország, ahol az infláció az öt százalékot is meghaladta. – Ott a belépés egybeesett az energiahordozók árának világpiaci emelkedésével, ami akkor is bekövetkezett volna, ha Észtország megmarad a koronánál – idézte az orosz nyelvű Vesztyi szegodnya lett internetes portál a lett központi bank (Latvias Banka) munkatársát. Aleksandra Bambale szerint a „felkerekítés” legfeljebb 0,2 százalékkal járult hozzá a dráguláshoz, és erre lehet számítani Lettországban is.
– Észtországban azzal érveltek, hogy az euróval együtt a tőke is intenzívebben áramlik majd be. Nem így lett – mondta lapunknak Alekszandr Csapligin. A tallinni újságíró szerint az elmúlt két év tapasztalata alapján nem hatott gyógyírként a közös valuta: a szegénységi küszöb alatt élők aránya hétről húsz százalékra nőtt az 1,3 milliós országban, amihez hozzájárult, hogy a maastrichti kritériumoknak való megfelelés érdekében elsősorban a szociális kiadásokat fogta vissza a vezetés. – A belépésünk időzítése is rossz volt, mert százmillió euróval így részt kellett vennünk Görögország megmentésében, ami azért is komikus, mert ott a nyugdíjak is magasabbak, mint nálunk a 640 eurós átlagfizetés – jegyezte meg az újságíró. Mindezt épp azután, hogy Észtország – Lettország mögött a világon másodikként – 17 százalékos gazdasági visszaesést könyvelhetett el, amit egyelőre még nem hevert ki az ország. – Igaz, a munkanélküliség az akkori húsz százalékról a felére esett vissza – említ egy pozitívumot Csapligin, aki szerint az euró sokkal inkább politikai, semmint gazdasági projekt volt: a krízisre válaszolni képtelen kormány ezt próbálta meg eredményként felmutatni a választóknak, rájátszva az orosz szomszédtól tartó „kisnemzeti komplexusra”. Az élet a vezetést igazolta: az észtek 52 százaléka akkor is, most is támogatta az eurót. Hamarosan a harmadik balti állam is csatlakozna hozzájuk: Litvánia szintén kiáll az euró mellett, amelyet a jelenlegi tervek szerint 2015-ben vezetnek be.
Kampánytéma lesz Varsóban
A lengyelek hatvan százaléka ellenzi, hogy az ország belépjen az euróövezetbe, állapította meg egy 2012-es közvélemény-kutatás. Ez érthető volt: az ország viszonylag jól átvészelte a második évezred válságait, miközben látja, milyen gondok sújtják a közös valutát használó államokat. Mindeközben a politikusok tudják, hogy az uniós belépéssel országuk vállalta az euróövezeti tagságot is. De mikor áll erre készen? A statisztikai adatok szerint nem is hiányzik olyan sok a maastrichti kritériumokból.
2013 februárjában az infláció 3,5 százalék volt (2,7 százalék az előírás), a költségvetési deficit 3,5 (3 százalék), az államadósság a GDP 55,8 százaléka (60). A lengyel euróhoz az is kell, hogy az ország két évet eltöltsön az övezet előszobájában, az ERM II-ben, ahol már a zlotyárfolyamot stabilan az euróhoz kötik. Erről azonban még nem született politikai döntés. A közgazdászjósok most 2016–2019 közé teszik a zloty euróra cseré lésének évét.
A politikában állandóan jelen van az euró témája. A múlt hónapban Bronislaw Komorowski államfő jelentette be, hogy politikai konzultációt kezd a kormánypártokkal és az ellenzékkel az euróról, illetve a belépés dátumáról. Donald Tusk kormányfő eddig egyetlen egyértelmű nyilatkozatot tett: döntés csak a 2015-ös parlamenti választás után lehetséges. A megszólaló közgazdászok, így Marek Belka jegybankelnök is óvatosságra int. Sokan azt javasolják, akkor döntsenek, amikor az eurózóna egészsége már helyreállt. A jelentős társadalmi szkepticizmust erősíti a jobboldali ellenzék, amely a zloty temetését a lengyel szuverenitás csorbulásaként állítja be, és emellett azzal riogat, hogy a lengyeleknek is fizetniük kell majd a gyenge zónaországok szám láit. Szinte biztos, hogy az euró ügye valódi politikai vízválasztó és fontos kampánykérdés lesz Lengyelországban. (Miklós Gábor)
