Nagy-Britannia nehéz, de fontos partner. A németek által szorgalmazott politikai uniót London minden lehetséges módon fúrja, ám gazdaságilag (nettó befizetőként) jókora terheket vesz le Berlin válláról. Az európai kül- és biztonságpolitikában a mai napig elengedhetetlen szerepet játszik – emlékeztet a Cicero német online magazin. E téren történetesen a britek alkotják a vezető tandemet a franciákkal, a németek inkább a háttérbe húzódnak. Ha a britek kilépnének, Berlinnek is át kellene értékelnie – a történelmi múlt fényében érthető, de egyre kevésbé tartható –passzív külpolitikáját. A Spiegel korábban arra is felhívta a figyelmet, hogy a külföldi hírszerzés és válságmenedzselés terén nehéz lenne a brit tapasztalatokat pótolni.

Ami a gazdaságot illeti, itt a britek stabilizáló szerepet játszanak. Az uniós döntéseket ők hajtják végre a legkövetkezetesebben, és amíg a franciák és a németek az elsők között sértették meg a maastrichti követelményeket, London tartotta magát a (számára nem kötelező) számokhoz. A britek nélkül komoly bajba került volna a teljes unió a 2008-as pénzügyi válság kirobbanásakor –írja a Spiegel, emlékeztetve Gordon Brown munkáspárti miniszterelnök első bankmentő csomagjára. A brit gazdaság a nyitottsága, a versenyhez való hozzáállása szempontjából sokkal közelebb áll a németekhez; a franciák e tekintetben „kakukktojásnak” számítanak. Jól jöhet a jövőben a britek pénzügyi szakértelme is, még akkor is, ha kívül maradnak az eurózónán: ők voltak az elsők, akik figyelmeztettek rá, hogy az euróövezet nem „optimális valutaunió”, azaz előbb-utóbb problémák lesznek. Lettek is.

Egy esetleges brit távozás felbillentené az amúgy is problematikus német–francia kapcsolatrendszert: a jelenleg fennálló hatalmi háromszögben London, Berlin és Párizs folyamatosan igyekezett egymást kiegyensúlyozni. A németeknek általában jól ment az egyensúlyozás a hagyományos brit liberalizmus és a francia etatizmus között, és senkinek sem kellett a többiek túlhatalmától tartania. A brit–német viszonyra már Konrad Adenauer német kancellár is szívesen épített volna: így a németek legalább nem lennének egyedül a többé-kevésbé hisztérikus franciákkal – mondta epésen 1953-ban. (Ám a németeknek végül 1973-ig várniuk kellett, a britek csak ekkor léptek be az Európai Közösségbe.)

A német–francia viszony manapság sem egyszerű. A gazdaságpolitikában mintha egy világ választaná el a két országot, és ha az ellentétek tovább fokozódnak, Berlin egyre inkább kelet (Varsó) felé tolódhat – aggódnak a nyugatias német politika hívei. A britek kiesése hatással lenne a skandináv országokra is: a dánok és a svédek így jobb híján Berlin mellé sorakoznának fel, és ezzel szinte visszafordíthatatlanná válna az észak–déli szembenállás. London fontos a kis államoknak is, amelyek közül többen tartanak Berlin dominanciájától.

Persze a brit távozásból azért hasznot is húzhatnak a németeket. A londoni City kiesésével – reményeik szerint – Frankfurt lehetne a jövőben az európai pénzvilág központja.