Csak semmi Európát, kérem, angolok vagyunk!
„Nem eszik olyan forrón a kását” – hűti le a kedélyeket Gálik Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Szerinte nem hirtelen felindulásból született David Cameron beszéde, amely nagyon is átgondolt stratégia része. A brit miniszterelnök célja az EU-hoz fűződő viszony újraértelmezése, és ennek csupán egy állomása a népszavazás meglebegtetése. Különben is, túl sok a „ha”. Ha ismét a Konzervatív Párt nyer a 2015-ös választásokon, és ha egyedül tud kormányt alakítani (erre ma minimális esély látszik), akkor újratárgyalja a brit tagság feltételeit. Ha ez a tárgyalás eredménnyel jár, a parlamenti ciklus első felében (2017 végéig) népszavazáson kérdezik meg az embereket: az új feltételekkel is akarják-e Európát. És ha a többség nemmel szavaz...
Ám profi politikusként Cameront jobban izgatja a jelen: a január végén elmondott, egész Európában híressé-hírhedtté vált beszéd napi politikai célokat szolgál. Nagyon rosszul áll ugyanis a felmérésekben a Konzervatív Párt (amely a liberális demokratákkal alkot koalíciót): három év kormányzás után sem tud igazi eredményeket felmutatni, nem sikerült például a gazdaság talpra állítása. „A miniszterelnök most szavazókat próbál visszaszerezni. A konzervatívok hívei közül sokan átálltak a Függetlenségi Párthoz, és Cameron őket igyekszik megszólítani a radikálisabb üzenettel” – értelmezi a helyzetet a szakértő.
Játsszunk el egy pillanatra a gondolattal: mi lenne, ha az Egyesült Királyság valóban búcsút intene az EU-nak? Egy biztos: ezzel senki sem járna jól. A britek pénzt és befolyást veszítenének, méghozzá mindkettőből sokat. Már az 1950-es években is a brit külpolitika nagy kudarca volt, hogy a szigetország nem került be az Európai Közösség alapítói közé, a szabályokhoz viszont kívülről is alkalmazkodnia kellett. (Nagy-Britannia végül csak 1973-ban csatlakozott.) „Most ugyanez a veszély leselkedne a britekre: ha egy erős, 440 millió lakosú Európai Unió dübörögne mellettük, ők pedig elvesztenék a befolyásolási képességüket, ez nagyon hátrányosan érintené az országot” – figyelmeztet Gálik Zoltán. Norvégia és Svájc példája is azt mutatja, hogy a „külső tagság”, a kívülről alkalmazkodás költségei majdnem ugyanolyan magasak, mint a teljes jogú tagságé. Abban bízni, hogy a pénzügyi szektor önmagában biztosítaná a brit gazdaság túlélését, életveszélyes.
Örvendezni Európának sem lenne oka: a britek távozásával nagy tagállam válna ki, amelynek a több milliárd eurós befizetése kiesne az uniós költségvetésből, és emiatt mindenkinek – így Magyarországnak is – kevesebb pénz jutna. Megbolydulna a hatalmi egyensúlyrendszer is az unióban, és még jobban megerősödne a francia–német mag. További változást is előrevetít az egyetemi docens: Nagy-Britannia kilépésével növekedne a középhatalmak (Spanyolország, Olaszország, Lengyelország) relatív súlya is, és Magyarországnak bizony ez sem kedvezne. S noha Európában a briteket általában kakukktojásoknak minősítik, el kell ismerni, hogy az ő kritikus hangjuk időnként jól jön az EU-nak; ahogy Gálik fogalmaz, „nagyon jó helyeken kritizálnak”, és kiváló felvetéseik vannak.
De mi magyarázza a kakukktojás-pozíciót, az állandó különcködést? A Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa a XIX–XX. században keresi az okokat: Nagy-Britannia világnagyhatalom volt, óriási gyarmati birodalommal, és a második világháborút követően ezt a birodalmi rendszert kellett egyszer csak megváltoztatnia. A gyarmatok elvesztése után a fejlődést megalapozták ugyan a pénzügyi szolgáltatások, ám a britek továbbra is hatalmi politikát akartak folytatni – sőt, a hatalmi reflexeket a mai napig megkísérlik érvényesíteni. Nem is akárhogy: David Cameron népszavazásos zsarolásának híre még a budapesti általános iskolásokig is eljutott.
Kisebbségben az EU-tagság hívei
A brit választópolgárok fele egy mostani népszavazáson arra adná a voksát, hogy Nagy-Britannia lépjen ki az EU-ból, és csak egyharmaduk szavazna a brit uniós tagság fenntartására a Financial Times februári felmérése szerint. A londoni napilap megbízásából, a Harris Interactive közvélemény-kutató cég által elvégzett országos felmérés kimutatta, hogy a brit választóknak pontosan az 50 százaléka a kilépésre, 33 százalékuk a bennmaradásra szavazna. A bizonytalanok aránya 17 százalék. David Cameron miniszterelnök január végén jelentette be, hogy a brit választók öt éven belül népszavazáson dönthetnek Nagy-Britannia EU-tagságának jövőjéről. (MTI)
