Aligha szoktak így viselkedni pártvezetők a választások éjszakáján. És különösen akkor nem, ha mindenkori első parlamenti megméretésükön máris átlag nyolcmillió ember (a képviselőházi voksoláson 8,7 millió, a szenátusin 7,3 millió) szavazatát seperték be. – Befeküdtem otthon az ágyba, skót pléddel takarom be magam... Kint az ablakomra irányított reflektorok... Mindenekelőtt a csodálatos gyerekeknek szeretnék köszönetet mondani, akik megcsinálták a tribünöket, a fényeket, adták a biztonsági szolgálatot... Ez a különbség a mi mozgalmunk és a többiek között! A többieket fizetik, busszal, zászlókkal utaztatják fel! Mi mind önkéntesek vagyunk! – mondta az olasz népnek hétfő éjjel saját pártja televízióján keresztül Beppe Grillo (képünkön). Pártja? Hát, éppen ez az! Az 5 Csillag Mozgalom (M5S), logójában a MoVimento (Mozgalom) szó kiemelt V-jével, a győzelem jelével, hangsúlyozottan nem párt, hanem civil szerveződés, amely három és fél évvel ezelőtt még nem is létezett. Rendszer- és korrupcióellenes antipárt, afféle olasz Lehet Más a Politika, bázisdemokráciával, környezetvédő beütéssel, internetszabadsággal a zászlaján. „Adjátok meg magatokat! Az olasz nép ostrom alá vett benneteket! Nem tudjátok megállítani! Ne féljetek, megígérem, hogy olyan kedvesen simogatunk majd benneteket, amint csak az idiótákat szokás!” – címezte mondanivalóját Bersaniéknak és Berlusconiéknak a már „olasz Cháveznek” is nevezett, dús ősz fürtjeivel bohócos külsejű humorista, műsorvezető, blogger, akit bő negyedszázada jól ismernek az olasz nyilvánosságban.

Nem tudatos része a programnak, hanem az élet hozta úgy, hogy a 64 éves Grillo nem is lehet képviselő. Ettől a törvény tiltja el a második házasságában, iráni feleségével élő többgyerekes apát, miután három évtizeddel ezelőtt halálos kimenetelű autóbalesetet okozott. Az 5 Csillagnak lesz viszont 108 képviselője és 54 szenátora, mindannyian újoncok a római parlamentben. Ahogyan van sok tízezer dühös embere is az utcákon. Az euróövezet fél évtizede tartó válsága, a különösen délen igen magas munkanélküliség, a „Mamma Hotelben” időző (értsd: jövőkép nélküli, érdemi egzisztencia híján otthonról elköltözni képtelen) fiatalok, valamint az Olaszországot az elmúlt hónapokban egyre-másra sújtó visszaélések, korrupciós ügyek (Eni, Monte dei Paschi di Siena bank, Finmeccanica) közepette semmi meglepő nincsen abban, hogy előretörhet egy az 5 Csillaghoz hasonló antipárt.

Csak a 25 százalékos arány követel különös figyelmet. „Rosszul vagyok a botrányoktól és a tolvajlástól! Fiatal, új emberekre van szükség a parlamentben, nem a teljességgel kompromittálódott régi pártokra!”, fakadt ki a Reuters hírügynökségnek az 5 Csillag egy választója, Paolo Gentile, középkorú római ügyvéd. Azt pedig ki tudná megmondani, hogy a sokat látott marxistából, Franco „Bifo” Berardiból a teoretikus cinizmusa, avagy meggyőződése beszélt-e? „Garantált minimálsegélyt akarnak, valamint a munkahét harminc órára való lerövidítését! Hogyan is ne szavaztam volna rájuk?”