Lusták-e a franciák?
Az Egyesült Államokban durva szókimondása és szakszervezet-ellenessége miatt csak Grizzlynek mondott nagyvállalkozó és politikus (aki legutóbb egy százalékot kapott a republikánus elnökjelöltek versenyében) valójában már több mint egy hete tartja izgalomban a francia közvéleményt.
Akkor hozta nyilvánosságra Arnaud Monte bourg fejlesztési miniszternek írott levelét. Ebben megindokolta, miért is állt el az amiens-i Goodyear gumiabroncsgyár megvásárlásától.
Taylor hónapokig tárgyalt a cég átvételéről, személyesen többször ellátogatott a városba, és hosszasan beszélgetett az üzem vezetőivel és dolgozóival.
A Grizzly vitriolos levelében azt írta Montebourgnak, hogy amiens-i látogatásai meggyőzték arról, hogy Franciaországban nem szabad beruházni, mert a francia munkás lusta, túlfizetett, és „kommunista szakszervezetek” szavára hallgat. „A munkások magas bért kapnak az üzemben, és három órán át éppen olyan jól dolgoznak, mint más országokban. Utána viszont egy órát pihennek, majd pedig fecsegnek és sétálgatnak. Amikor ezt szóvá tettem, a szakszervezetis azt válaszolta, hogy Franciaországban ez így szokás. Minden vállalkozó egyetért velem, hogy marha lennék milliókat költeni egy ilyen üzemre és a világ legmagasabb béreit fizetni, miközben Kínában vagy Indiában a bérköltség kevesebb, mint 1 euró óránként.”
Montebourg másnap azt válaszolta Taylornak, hogy az amerikai nagyvállalkozó levele „amennyire szélsőséges, éppen annyira sértő is”. Taylor a meghiúsult gyárvásárlás kapcsán a nyáron hatalomra jutott szocialista kormány támadásába ment át. Montebourgnak írott újabb levelében kijelentette: „Nem én vagyok szélsőséges, hanem az ön kormánya, amely nem tudja, hogy kell egy vállalkozást felépíteni. Az ön levele mutatja, hogy a francia politika mennyire elszakadt a világ valóságos gondjaitól. Miért van olyan sok sztrájk Franciaországban? Az ön kormányának a politikája miatt”.
Amióta a botrányt Taylor kirobbantotta, a francia lapokban megszaporodtak azok az írások, amelyek arra keresik a választ, hogy valóban túlfizetett-e a francia munkás? Tény, hogy a francia dolgozók a legjobban keresők közé tartoznak Európában. A számukra kifeszített szociális hálónál kevés sűrűbb szövésűt ismer a világ. Az irigylésre méltó vívmányokat a szakmák közötti erős szolidaritás, a sok évtizedes bérharcok, tüntetések, munkásmozgalmi megmozdulások eredményének tartják a baloldali pártok. Így a 35 órás munkahét bevezetésének köszönhetően a francia munkás évi 224 órával kevesebbet dolgozik, mint német társa.
Ugyanakkor azt sem vitatja már senki Franciaországban, hogy a francia ipar hanyatlása a legutóbbi években észrevehetően felgyorsult – egyre kevesebb a munkahely, csökken az ipari export, és az ipar egyre kisebb hányadát adja a bruttó nemzeti terméknek. Montebourg a Taylor-vádak kapcsán adott nyilatkozatában a párizsi Libérationnak pénteken azt mondta: a hanyatlás, az ország eladósodásának gyorsulása a „tavaly megbukott sarkozyzmus öröksége”. Ez ellen a szocialista kormány harcol, és az Európai Unióban is fordulatot akar a termelő beruházások irányában. Francois Hollande népszerűségének eróziója azt mutatja, hogy e harc sikerében ma kevesebben bíznak, mint a választások idején.
