A királyi vő mindent tagad

Rossz idők járnak a spanyol királyi házra: szombaton Palma de Mallorcán gyanúsítottként kihallgatták Inaki Urdangarínt, a király vejét, akit közpénzek elsikkasztásával vádolnak. De ezúttal nemcsak neki kellett válaszolnia a kérdésekre, hanem felesége, Cristina hercegnő titkárának is.

Egy évvel a nyomozás megkezdése után úgy tűnik, hogy a visszaélésekben nemcsak Urdangarín, hanem maga a királyi család is „sáros” – legalábbis annyiban, hogy tudtak arról, mi folyik Urdangarín Noós alapítványánál. Az egykori kézilabdaolimpikon ellen – aki a király kedvenc vejének számított évekig – a vád az, hogy a nonprofit alapítvány vezetőjeként sportrendezvényekre adott közpénzekből hatmillió eurót elsikkasztott. A pénz aztán különféle offshore bankszámlákon landolt.

A múlt héten az El País arról írt, hogy Udangarín üzlettársa I. János Károly bizalmas barátnőjével, Corinna Sayn-Wittgenstein hercegnővel levelezett, aki tanácsokat adott neki, hogy miképp lehet – a családi kapcsolatokra hivatkozva – minél több pénzt kérni bizonyos alapítványok vezetéséért.

A spanyol közvéleményt – és az igazságszolgáltatást is – leginkább az izgatja, vajon mennyit tudott Urdangarín üzleti ügyeiről a spanyol király. Valamit sejtett, mert néhány éve Washington D. C.-be „száműzte” a herceget és családját: hivatalosan a Telefónica spanyol távközlési vállalat nemzetközi tanácsadója volt, de a spanyol sajtó szerint valószínűbb, hogy a királyi ház így akarta megelőzni a botrányt.

A közvélemény-kutatások szerint egyre többen gondolják úgy, hogy a botrányok sújtotta monarchiát csak az menthetné meg, ha I. János Károly – a tavalyi botrányos afrikai elefántvadászata, majd csípőtörése után – átadná a koronát fiának, Fülöp trónörökösnek. A holland királynő egy hónappal ezelőtti lemondása példát is mutatott, hogyan lehet ezt csinálni. Spanyolországban a hét végén emlékeztek meg az 1981. február 23-i katonai puccsról is, amely az egyetlen komoly kihívás volt a demokratikus átmenet alatt. (Tejero ezredes emlékezetes fellépése a parlamentben azóta már legendás: a lövöldöző katonatiszt elől minden képviselő a padok alá bújt, három kivétellel. Santiago Carrillo, a kommunisták vezére, Manuel Mellado védelmi miniszter és Adolfo Suárez kormányfő a helyükön maradtak. Az akkor 43 éves uralkodó néhány órával később elmondott televíziós beszédében kiállt a demokrácia mellett. Ezzel azok bizalmát is megnyerte, akiknek korábban fenntartásaik voltak a monarchiával kapcsolatban.)

Ám a mostani február 23-a a baloldali tüntetésektől volt hangos: tízezrek tiltakoztak a madridi parlament előtt a megszorítások és a politikusok korrupciós ügyei miatt. „A ti borítékaitok a mi megszorításaink”, skandálták a felháborodott emberek, akik párhuzamot vontak a 32 évvel ezelőtt puccs és a mostani helyzet között. – Akkor a francóistáktól rettegtünk, most pedig a bankok hatalmától: mindkettő egyfajta puccs a demokrácia ellen – mondták az El Paísnak a résztvevők, akik között orvosok, tanárok, diákok és nyugdíjasok is voltak szép számmal. Mariano Rajoy konzervatív miniszterelnöknek azt üzenték: kövesse XVI. Benedek pápa példáját, a királyi családnak pedig azt: ha ez így megy tovább, lesz még republikánus Spanyolország.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.