A csoda ára az alacsony fizetés
Az EU-tagállamok közül Németország ahhoz a kisebbséghez tartozik, amelyben – maroknyi foglalkozást leszámítva – nincs hivatalos minimálbér. „A minimálbér szabályozásának hiánya a német versenyképesség egyik alapja, bevezetése esetén munkahelyek elvesztésével kell számolnunk” – jelentette ki Angela Merkel kancellár még 2009-ben. A hajdan magas átlagfizetéséről híres Németország visszaesett az európai középmezőnybe, az alacsony munkanélküliség ára sok helyütt az alacsony bér.
2002-ben, az akkori magas munkanélküliséggel szembeni küzdelem jegyében hirdette meg Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellár a munkaerőpiacot liberalizáló Hartz-csomagot, mely eltörölte azt a könnyítést, hogy a munkanélküliek csak korábbi munkájukhoz hasonló munkakör és hasonló fizetés mellett kötelezhetőek a munkavállalásra. Innentől elvileg akár egy egyetemi professzort is kötelezhetnek arra, hogy vállalja el a neki felajánlott gyári munkát, különben megvonják a segélyét.
A Hartz-reformok megkönnyítették a 400 eurós úgynevezett kisegítő állások elterjedését és a munkaközvetítő cégek helyzetét. A törvénycsomag komoly ellenkezést váltott ki a szakszervezetek részéről, igaz, ennek köszönhetően 2008-ra sikerült jelentősen leszorítani a munkanélküliséget.
A kisegítő állás havi 400 eurónyi vagy az alatti jövedelemmel jár: az ilyen állásokat az állam adómentességgel támogatja, ezért is népszerűek a vállalatok körében – a másik oldalon kiválóan alkalmas arra, hogy egy diák vagy gyermekeit nevelő anya egyéb teendői mellett pluszjövedelemre tegyen szert. Berlinben minden második élelmiszerbolt ajtaján ott lóg a „Kisegítőt keresünk” – hirdetés.
A munkaközvetítő cégek gyakorlata már jóval vitatottabb: mivel ilyenkor a közvetítő cég számít a munkaadónak, rajtuk keresztül egy vállalat jóval előnyösebb feltételekkel (alacsonyabb bér, bármikor felmondható szerződés) tud felvenni munkaerőt, mintha azt közvetlenül, hagyományos szerződéssel tenné. Nemegyszer előfordul, hogy egy cég felmond saját dolgozóinak és saját munkaközvetítő céget alapít, hogy akár másnap ezeken keresztül alkalmazza őket kevesebb pénzért – mint azt a Schlecker drogérialánc is tette a minap, óriási felháborodást kiváltva.
– Ma a német munkavállaló lényegében akármilyen feltétel mellett elvállalja a munkát. Az elszaporodó kisegítő állások, és a munkaközvetítők által kölcsönzött munkaerő olcsósága azonban tovább nyomja lefelé a béreket – mondja a Népszabadságnak dr. Norbert Reuter, a szolgáltató szektorban dolgozókat tömörítő ver.di szakszervezet szakértője. A gazdasági válság tovább színezi a helyzetet, az olcsó spanyol, görög munkaerő mára elárasztotta a német munkaerőpiacot. Nagy vihart kavart az Amazon online áruház németországi leányvállalata, amelyről kiderült: munkaközvetítőkön keresztül karácsony előtt körülbelül tízezer – főleg Spanyolországban toborzott – embert foglalkoztatott, akiket kollégiumokban szállásolt el, és akiket a szélsőjobboldalhoz közelálló biztonsági szolgálat megalázó szekrényátkutatásoknak vetett alá.
– Az Amazon-ügy az utolsó csepp a pohárban – fejti ki dr. Norbert Reuter. – Éppen a leginkább kiszolgáltatottakat hagyja cserben az állam. A leszakadás és a létbizonytalanság következménye a politikai radikalizálódás lehet. A megoldás sokak szemében az általános minimálbér lenne, ám a munkaadók máris arra figyelmeztetnek: ha drágulnak a munkaerőköltségek, akkor komoly leépítéshullám várható. Elemzésük szerint az eurózóna másik nagy gazdaságával, Franciaországgal összehasonlítva világossá válik, hogy a német rendszer milyen előnyökkel jár. Azzal érvelnek, hogy a „szomszédban” többek között a 35 órás munkahétnek és a 10 euró/órás minimálbérnek is „köszönhető”, hogy a gazdaság az utóbbi tíz évben lényegében stagnál, a munkanélküliség negatív rekordokat dönt. A német munkanélküliség ezzel szemben a gazdasági válság kezdete óta is csökkent, 5,3 százalékkal a második legalacsonyabb az Európai Unióban (Ausztria után).
Németországban az egyetemet elvégzők nagy százaléka szegődik el neves céghez, alapítványhoz gyakornoknak, és reménykedik, hogy az átmeneti – így akármikor leépíthető – és átlagban havi 400-500 eurót jövedelmező gyakornoki státuszát valamikor valódi állásra válthatja. A 20 éves Fiete rendezői ambíciókat dédelget; a napokban adta be a filmakadémiára a jelentkezését, ám szeptemberig az a kérdés: elvállalja-e a napi 10 órás irodai munkával járó gyakornokságot a neves X Filme produkciós irodánál (amely olyan filmeket jegyez, mint Michael Haneke mesterműve, A Fehér Szalag, vagy a Fuss, Lola fuss!). – Ha forgatási munka lenne, elvállalnám, de irodai lóti-futiként számítanak rám – meséli a berlini fiú. Mindez tapasztalatszerzésnek kiváló, ám a szülők támogatása nélkül nem tudna belőle megélni.
Az akár két évig is tartó gyakornoki időszak elteltével aztán vagy elbocsátják, vagy alkalmazzák az embert. Mivel az EU többi országában lényegesen alacsonyabb a gyakornoki állást betöltők aránya, mindez valószínűleg a német mentalitással is kapcsolatos: egyszerűen keményen dolgoznak, megbecsülik az összes lehetőséget. Persze kérdés, meddig. A napokban a Frankfurter Allgemeine Zeitung közölt megdöbbentő statisztikákat: 2004 óta Németországban megtizennégyszereződött a munkahelyi kimerülés miatt kórházi kezelésre szorulók száma.
