Történelmi vizit bocsánatkérés nélkül

A brit kormányfő az e heti iskolai és parlamenti szünet első felét minden idők legnépesebb üzleti delegációjának élén Indiában töltötte. A látogatás legnagyobb érdeklődést kiváltó momentuma, egyben záróakkordja mégis Amritszár városának felkeresése volt. A Dzsallianvala Bagh parkban ugyanis 1919. április 13-án legalább 379 ember vesztette életét és 1200-an sebesültek meg, amikor Reginald Dyer brit tábornok a függetlenséget békésen, fegyvertelenül követelő tömeg közé lövetett.

A tábornok először lezáratta a park valamennyi kijáratát, majd ezután lövetett a tömegbe, amíg el nem fogyott a lőszer. Az indiai vezetés szerint a britek által közöltnél sokkal több áldozatot követelt a vérengzés, a halottak száma közel állt az ezerhez.

Az áldozatok hozzátartozói azóta várnak a bocsánatkérésre az egykori gyarmattartó hatalomtól, ám formális megkövetésük ezúttal is elmaradt. David Cameron sem volt hajlandó tovább menni, mint II. Erzsébet, aki 1997-ben zarándokolt el az atrocitás helyszínére és fejezte ki sajnálkozását a brit történelem általa „nehéz fejezetként” emlegetett tragédiája miatt. Cameron koszorút helyezett el a tömegmészárlás helyszínén, melyet a „brit történelem mélységesen szégyenletes eseményének” nevezett. A kifejezés emlékeztetett Winston Churchill hadügyminiszter 1920-as szavaira, aki „gyalázatos, kivételes és sötét elszigetelt esetnek” minősítette a lövöldözést.

A brit miniszterelnök az amritszári kegyhely emlékkönyvébe azt írta: „Soha nem szabad elfelejteni, ami itt történt.” Helyszíni tudósítások szerint Cameron azonban kifejtette, helytelennek tartja azt az elvárást, hogy a történelemből kiragadott mozzanatok miatt bocsánatot kellene kérni. Megítélése szerint „az a helyes, ha elismerik, emlékezetbe idézik az eseményeket, és tiszteletüket, megértésüket fejezik ki”.

Cameron az első hivatalban lévő brit kormányfő, aki felkereste a véres dráma helyszínét, Amritszárt és annak Aranytemplomát, a szikhek legszentebb helyét. Ennek ellenére lépését csekély lelkesedés fogadta. A helyi Guru Nanak Dev Egyetem történelemprofesszora, Harish Sharma a The Times napilapnak úgy fogalmazott, hogy „részvétnyilvánításból már éppen eleget” kaptak. „Az igazán nagy dolog a tényleges bocsánatkérés lehetett volna.”

A gesztust megfigyelők Lord Ashcroft konzervatív nagyágyú közelmúltban elvégzett közvélemény-kutatásával hozzák összefüggésbe. A korábbi főpénztárnok súlyos problémákat fedezett fel a konzervatívok és az etnikai kisebbségek viszonyában. A befolyásos politikus a nagy-britanniai szikhek megnyerésében látja a legnagyobb lehetőséget.

Az amritszári mészárlás egyébként csak egy azon fájdalmas ügyek sorában, melyek miatt a szigetországtól elvárható lett volna a bocsánatkérés. Indiával kapcsolatban a BBC internetes oldala kiemeli a függetlenné válást csupán négy évvel megelőző 1943-as, hárommillió emberéletet követelő bengáli éhínséget.

London

Könnyes dublini beismerés

Enda Kenny ír miniszterelnök két héttel az úgynevezett Magdolna-mosodákkal foglalkozó bizottság jelentésének elkészülte után bocsánatot kért az intézmények miatt. Itt árvákat, szüleik által elutasított kislányokat, vagy kisebb bűncselekményeket elkövetett fiatal nőket dolgoztattak fizetség nélkül 1922 és 1996 között. A kormányfő az elengedhetetlenül fontos pénzügyi kárpótlás ígérete mellett bejelentette azt is, hogy az áldozatok orvosi és pszichológiai-pszichiátriai gondozásban is részesülnek. (Londoni tudósítónktól)

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.