A választói szimpátia gyors eróziója láthatóan őt is, pártját is meglepte. Elsőként éppen a magukat következetesen baloldalra soroló szavazók ábrándultak ki a konzervatív Nicolas Sarkozyt tavaly tavasszal még nagy fölénnyel maga mögé utasító szocialista államfőből. Pont azok a rétegek, amelyek annak idején a legnagyobb várakozásokat fűzték a baloldal újbóli hatalomra jutásához Franciaországban.

– Az emberek csalódottak, az a benyomásuk, hogy elárulták őket – hangoztatta a szocialista balszárny februári konferenciáján elfogadott dokumentum, amelyben az áramlat képviselői attól tartanak, hogy „Hollande szociálpolitikája a falnak viszi a pártot”.

A szocialista párt (PS) baloldalának elégedetlenkedése már tavaly ősszel megkezdődött, és az idő múlásával egyre élesebben jelentkezik. A „Most balra” nevű szocialista áramlat szerint Hollande valójában nem szocialista, hanem szociálliberális logika szerint kidolgozott programmal indult neki a kormányzásnak. Emlékeztetik a pártcentrumot, hogy egy szocialista pártnak a bérből élők javára kell az erőviszonyokat módosítania, másként a megszorítások politikája előbb-utóbb „térdre kényszeríti az országot”.

A párizsi Liberation szerint a baloldal azzal is vádolja Hollande-ot, hogy választási ígérete ellenére kitart a korábbi konzervatív kormányok megszorítási politikája mellett például azzal, hogy letette a garast a – jelek szerint nem teljesíthető – háromszázalékos hiánycél elérése mellett. Ehelyett a gazdaságélénkítés lenne fontosabb, akár a magasabb költségvetési deficit vállalása árán is. A PS baloldala egyúttal a minimálbér emelését, a lakbérek emelkedésének határok közé szorítását, valamint a magánszektorban mutatkozó elbocsátási hullámok megfékezését is követeli.

A legnagyobb felzúdulást a kormány új banktörvénytervezete váltotta ki a baloldalon, amely ezt „fegyverletételnek tartja a neoliberalizmus előtt”. A tervezet azért is fájdalmas visszalépés, mert a választási kampány idején Hollande kérlelhetetlen harcot hirdetett az „arctalan pénztőke” ellen, és ígéretet tett a bankok megrendszabályozására. Ebből a törekvésből mára nem sok maradt – állítják Hollande baloldali bírálói.

A párt két szárnya az új uniós költségvetés kapcsán a napokban újra összemérte fegyvereit. Az Emmanuel Maurel és Marie-Noelle Lienemann körül tömörülő balszárny az új EU-büdzsét elítélő dokumentumot terjesztett a párt elnöksége elé. Ez szemére veti az uniónak a költségevetési pénzek megkurtítását, ami leginkább a legszegényebb országokat sújtja. Egyidejűleg a nagy infrastrukturális beruházások is áldozatául esnek a megszorításoknak.

Márpedig – hangoztatja a dokumentum – a megszorítások politikája az unió jobboldali kormányainak a találmánya, ami mára már megbukott. Az ilyen politika továbbélése a nemzeti egoizmusokat fogja növelni az unióban – véli a szocialista balszárny, amely azt javasolta a pártvezetésnek: indítványozza a hozzá kötődő uniós képviselőknek, hogy az Európai Parlamentben utasítsák el az uniós költségvetést. A javaslatot az elnökség, ha csak szűk többséggel is, de végül elvetette. Harlem Désir főtitkár mindezt azzal indokolta, egy ilyen döntés gyengítené Hollande pozícióit az unióban, ahol az államfő „nagy energiával küzd a konzervatívok ellen és az unió megújításáért”.