Az Anfal mint népirtás
A Human Rights Watch nemzetközi emberjogi szervezet összesítése szerint százezer kurd civillel is végezhetett az iraki rezsim. Más források ennél is több áldozatról beszélnek. Az Anfal műveletben több ezer kurd települést pusztítottak el, egymillió körül lehetett az otthonukból elűzöttek száma. A katonai akció legbrutálisabb pontja az 1988. március 16-án kezdődött halabdzsai mérgesgáz-támadás, amelyben több ezer ember halt meg. Ennek a 25. évfordulójára emlékeznek az elkövetkező hetekben a kurdok, s ezzel is összefüggésben van az Anfal népirtásként való elismertetéséért folyó küzdelem. Iraki Kurdisztán központjában, Erbilben nemzetközi konferenciát is tartanak március közepén.
– A szíriai felkelés következtében újjáéledt a kurdok transznacionális (nemzetek feletti) identitása. A fő cél az autonómia kivívása, amelyhez mintául szolgál az 1992-ben létrehozott iraki Kurd Autonóm Terület. Mindeközben Törökország erősen ellenérdekelt ebben a folyamatban; különösen a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) szíriai tevékenysége és jelenléte okoz Ankara számára komoly problémát – mondta a Magyar Külügyi Intézet a kurd kérdés és az „arab tavasz” összefüggését vizsgáló hétfői rendezvényén Csicsmann László Közel-Kelet-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karának dékánhelyettese.
A kurdok anyaország nélküli, ugyanakkor mintegy 25-40 milliós népként élnek, főként, de nem kizárólag Törökországban, Irakban, Iránban, illetve Szíriában. Csak Isztambulban, illetve Szíriában két-kétmillióan vannak. Sokan a nyugati, „töröknek” tartott diaszpórában is valójában török állampolgárságú kurdok – mutatott rá a konferencián N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója. Mint emlékeztetett, az 1980-as évekre, amikor Irak végrehajtotta az Anfalt, már javában zajlott a kisebbségi helyzetben lévő kurdok elvándorlása. Az 1979-es iráni iszlám forradalom, majd az 1980-ban Törökországban végrehajtott katonai puccs is erre késztette őket.
Szíriában megosztottak a kurd szervezetek, mutatott rá Csicsmann László. A Demokratikus Egyesülés Pártja (PYD) és a Kurd Nemzeti Tanács (KNC) egyaránt az autonómiát tűzte a zászlajára, ám az előbbi nem ragaszkodott Bassár el-Aszad elnök-diktátor távozásához, míg az utóbbi, amely az ellenzéki Szíriai Nemzeti Tanáccsal lépett koalícióra, igen. (A török befolyás miatt az SZNT népszerűtlen a kurdok körében, mondta Csicsmann.) Tavaly nyáron kiegyeztek, de facto átvéve az uralmat a kurdok lakta területeken.
