Ez jelzi a francia politika változását ahhoz az időszakhoz képest, amikor még nem a szocialista Francois Hollande, hanem a törökökkel szemben egyértelműen elutasító jobboldali Nicolas Sarkozy volt az Élysée-palota lakója. Sarkozy öt tárgyalási fejezetet blokkolt az összesen 35-ből. Ciprus is akadályozza egyes fejezetek megnyitását, az pedig általános uniós politika, hogy a tagállamok egyetlen fejezet lezárását sem teszik lehetővé, amíg Törökország el nem ismeri (görög) Ciprust.

Az egész folyamat lassúságát jelzi, hogy a törökök éppen fél évszázada tették meg az első nagy lépést az európai integráció felé, de 2005 októberében kezdődtek csak meg velük a csatlakozási tárgyalások, és több mint hét év alatt is mindössze 13 fejezet megnyitását érték el. Az elmúlt három esztendőben lényegében nem történt semmi, az előző fél év ciprusi EU-elnöksége alatt pedig nem is történhetett. Törökország is „durcáskodott” ekkor, saját csatlakozási folyamata bojkottjával.

A francia lépést üdvözölték Ankarában és Brüsszelben: Davutoglu „a kapcsolatok egy fontos akadályának leküzdéséről” beszélt, Stefan Füle bővítési EU-biztos pedig 2013-as fordulópontról. Ezzel együtt hallani szkeptikusabb hangokat is. Ilter Türkmen veterán török diplomata, volt külügyminiszter a Zaman című lapnak adott nyilatkozatában óvatosságra intett: „meg kell várnunk, hogy világossá váljon a francia hozzáállás”.

– Ez még édeskevés az áttöréshez, inkább szimbolikus gesztusról volt szó –kommentálta a heti fejleményt kérdésünkre Gálik Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. „Tarka a török EU-csatlakozási kép, nagyon sokrétűek a problémák, kezdve a kurd kisebbség helyzetétől a nehéz uniós fejezetekig, amelyeket meg sem nyitottak még.”

Sarkozy a regionális politika mellett a közös agrárpolitikát, a gazdasági és monetáris uniót, az intézményeket és a pénzügyeket blokkolta. – Ezek olyan jelentős fejezetek, amelyek a magyar EU-csatlakozás idején is mozgó célpontok voltak az unió átalakulása miatt. Valójában Törökországgal kapcsolatban nem is annyira a gyakran emlegetett iszlám a fő kérdés, hanem az, hogy egy esetleges török EU-tagság már csak a több mint 70 milliós ország óriási súlyánál fogva megbontaná a huszonhetek német–francia kormányzását.

Megkerülhetetlen lenne a szava – mondta Gálik, hozzátéve: Berlinnek és Párizsnak el kell döntenie, mit akar kezdeni Ankarával. Noha Angela Merkel német kancellár álláspontja hasonlóan elzárkózó, mint Sarkozyé volt, Berlin kifejezetten a tárgyalások elé nem gördít akadályt. Recep Tayyip Erdogan török kormányfő nemrég pesszimistán nyilatkozott országa „EU-ügyének” állásáról és az Oroszországot, Kínát is tömörítő sanghaji együttműködés felé kacsingatott.

 – Nagyon érett már, hogy az EU pozitív gesztust tegyen, különösen, hogy a török közvélemény elfordult az uniótól. A keleti nyitás kérdése már 1998–99 körül megjelent Törökországban – mondta Gálik. Az elzárkózáson kívül Ankarában azért is neheztelnek Európára, mert szerintük az EU nem tesz eleget a terrorszervezetnek tartott Kurdisztáni Munkáspárt elleni küzdelemben.