Svájc lehet a jó példa
A német zöldpolitikus az Európai Unió jelenlegi helyzetével kapcsolatban arról beszélt, hogy nem pénzügyi válság van (ilyen másokat sújt), hanem politikai krízis. Ebből nincs egyszerű kiút: Fischer szerint a korábban emlegetett totális föderáció, közvetlenül választott európai elnökkel ma már nem reális célkitűzés. – A föderalisták, köztük én magam is, hibát követtünk el, amikor alulbecsültük a nemzeti érzések fontosságát. Ám van olyan példa, amit lehetne követni. Ez pedig Svájcé. A franciák, németek és olaszok a mai napig nem „olvadtak össze”, kulturális, nyelvi különbségeik megmaradtak, de a közös intézmények és az ország mégis működik. Ne legyünk azért kishitűek: 2009 óta, éppen a válság hatására, az eurózóna is jelentős előrelépéseket tett. Ilyen a pénzügyi kormányzás, amely egyelőre csak az eurózóna tagokat érinti. Fischer nem szépített a helyzeten: Európa legalább kétsebességes lesz, az eurózóna alkotja az „élbolyt”, amely a politikai integráció irányába mozdul, a kívülállók pedig csatlakozhatnak, ha akarnak. Az eurócsoportban ugyanis már kiderült, hogy nemzeti szinten nem lehet kezelni a kihívásokat – hangoztatta. Ami a jövőt illeti, hamarosan kiderül, hogy „okos európaiak leszünk”, vagy, ahogy az amerikaiak tartják, az „európai kupleráj”. Egy kérdésre válaszolva úgy vélte: a magyar problémákat Magyarországon kell megoldani, de ő személy szerint nem hiszi, hogy a kulturális renacionalizáció (vélhetően az alkotmány alkalmából született festményeket látva – a szerző megj.) sikeres lenne.
Ami a jóléti állam halálát illeti, Fischer rámutatott: Európa minden bizonnyal másképp működik, mint az Egyesült Államok. Itt nem lehet a társadalom bizonyos rétegeit „kirekeszteni”, mert ezzel azonnal megteremtjük a szélsőséges eszmék „szabadcsapatait” az utcákon. Az ebből adódó költségek aztán jóval nagyobbak lennének, mint a szociális kiadások, igaz, ezeket is a realitásokhoz kell igazítani. „Az embert nem azért választják politikussá, hogy jól érezze magát. Kemény és népszerűtlen döntéseket kell hozni” – utalt arra, hogy alkancellárként neki például a nyugdíjkorhatár felemelését kellett eladnia a német választóknak.
Az adósságválsággal kapcsolatban a politikusok elsőrendű felelősségére hívta fel a figyelmet Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter is, aki szerint a most kárhoztatott bankárok csak a másodikok a sorban. Az első számú felelősök a politikusok, akik az elmúlt harminc évben többet költöttek, mint amennyi az adott állam bevétele volt. Schwarzenberg ugyanakkor úgy vélte, hogy Európa jobban teszi, ha nem a saját sebeit nyalogatja: a kontinensnek globális felelőssége is van, miközben az európaiakat legfeljebb az érdekli, ami a saját határaikon belül zajlik. – Európa a világ passzív szereplőjévé válik – figyelmeztetett a cseh külügyminiszter. – Ha ez így megy tovább, unokáink életében Európa semmi más nem lesz, mint egy kellemes turistacélpont, az európai állampolgárok pedig a gazdag kínai turisták pincérei és cipőpucolói lehetnek – vizionálta nem túl optimistán. Európa iránt fogyatkozik a lelkesedés, és egymás után ütik fel a fejüket a régi szörnyek: a nacionalizmus és a populizmus. A szélsőséges jobb- és baloldali politika egyaránt azt üzeni, hogy az állam majd mindent megold. – Vegyük észre, hogy ezek nem új ötletek, ezekkel egyszer már megjárta az egész kontinens – figyelmeztetett.
A cseh külügyminiszter lapunknak adott interjújában arról is beszélt: nincs benne keserűség amiatt, hogy végül alulmaradt a cseh államfői posztért folytatott versenyben Milos Zemannal szemben. Nem gondolja, hogy hiba volt a Benes-dekrétumokat szóba hozni, bár sokak szerint emiatt veszített. A fiatalok elsöprő támogatása azt jelezte, hogy ez a generáció már a történelemről is másképp gondolkodik. Ettől függetlenül aggasztó, hogy a múlt szirénhangjai mindenütt visszajönnek Európában, és sajnos így van ez Magyarországon is – tette hozzá.
Ami Európa válságát illeti, Schwar zenberg elmondta: őt is zavarja olykor a brüsszeli bürokrácia, de őszintén szólva a nemzeti bürokráciák ennél jóval nagyobbak, és jóval többe kerülnek. A közép-európai országok együttműködésével kapcsolatban – ami a magyar kormány egyik kedvenc témája is –, annyit mondott: a régiónak nehéz pontosan meghúzni a földrajzi határait, inkább a mentalitásban vannak hasonlóságok. Ez az a régió, ahol a reformokat általában felülről vezették be, és – mondjuk Angliával vagy Franciaországgal szemben – nem a polgári forradalmak harcolták ki azokat. Ez nyilván a mai társadalmakra is rányomja a bélyegét, például ezért nincs itt helyük a liberális pártoknak. Mindennek ellenére a visegrádi országok között jól működik a kooperáció, számos közös projekt van. – Martonyi Jánosnak vagy Radoszlav Sikorskinak nem kell elmagyaráznom olyan dolgokat, mint mondjuk a holland külügyminisztereknek – fogalmazott.
Az Orbán Viktor által a többi európai ország figyelmébe ajánlott magyar gazdasági modellt Karel Schwarzenberg nem kívánta kommentálni. – Egy baráti ország külügyminisztereként erről nem szívesen beszélek. Csak annyit mondanék, hogy én inkább az ortodox megoldások híve vagyok.
