Az alapvető gond, hogy az új költségvetésre (2014–2020) nem az össz uniós felhasználás a jellemző: inkább egyfajta újraelosztási rendszerről van szó, gyakran a tagállamokba „visszakanyarodó” pénzekkel. Nem lepte meg Balázs Pétert a csúcstalálkozó végeredménye.

– Nem csalódott vagyok, inkább szomorú. Egyre fogy az uniós szinten felhasználható pénzek összege, pedig a dolgoknak éppen az ellenkező irányba kellene haladniuk – hangsúlyozta. Az EU szerinte megint népszerűsködni próbált: néhány éve a kutatás-fejlesztés volt a sztár, most az ifjúsági munkanélküliség. Önmagában persze jó, hogy az unió meg akarja oldani ezt a problémát, ám ennek nem az EU-támogatás a megfelelő eszköze.

Olyan projekteket érdemes a közös költségvetésen keresztül finanszírozni, amelyeket a tagországok egyedül nem tudnak véghezvinni. Ezúttal például pénzt vettek el a közlekedéstől és az energiától, noha ezek valódi uniós kihívások – mondta a Népszabadságnak.

Az, hogy az EU kormányfőinek sikerült megállapodniuk a költségvetésről, az unió nemzetközi súlyát is növeli Rácz Margit közgazdász szerint. Az MTA Világgazdasági Intézetének kutatója kifejtette: óriási érdekellentétek előzték meg a csúcsértekezletet, így az egyezség létrejötte az Európai Tanács állandó elnöke, Herman Van Rompuy politikai tehetségét is mutatja.

Az egész EU csalódási hullámon ment keresztül – válaszolta Rácz Margit lapunknak arra a kérdésére, hogy mennyire csalódást keltő a tanácskozás végeredménye. Az unió melletti érvként említette, hogy amit a tagállamok létrehoztak, meg is maradt. Ott van például a pénzügyi unió, amely változatlanul működik, bár túl vagyunk két éven, amely az euróövezet szétesését vetítette előre.

Ami a kelet-közép-európai országoknak jutó támogatások csökkenését illeti, Balázs Péter úgy vélte: jó projektekkel kell több forrást odavonzani. Ha a donorok (az EU-költségvetés nettó befizetői) azt látják, hogy a pénzük jól hasznosul, és ezáltal kisebb lesz a munkaerő-kivándorlás, csökken a bűnözés, és javulnak a befektetési lehetőségek, akkor szívesebben költenek a felzárkóztatásra.  – Talán nem volt elég meggyőző a most lezáruló költségvetési időszak – tette hozzá.

Több intézkedéssel, például az uniós támogatásokat kiegészítő nemzeti önrész mérséklésével igyekeztek leszerelni a kelet-európaiak ellenállását. S noha összessé gében kevesebb pénz jut majd nekik, végül a tervezettnél szerényebb lefaragást hagytak jóvá Brüsszelben. – A csökkentés ezzel olyan optikát is kap, hogy a tárgyalások valójában feljebb vitték az összeget. Így válik a végeredmény mindkét fél számára képviselhetővé – emlékeztetett az MTA Világgazdasági Intézetének kutatója.