Újra nekifutnak a hétéves büdzsének
A mostani körben a vezetők ugyanott folytatják, ahol november végén letették a tollat: Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke az akkori pozíciókhoz igazítva tesz a vezetők delegációi elé átdolgozott kompromisszumos javaslatot csütörtök délután háromkor, amit utána a tagállamok szakértői átszámolnak, majd már a vezetők között folytatódhat az adok-kapok.
A nagy számolásban a vezetőknek tekintettel kell lenniük az Európai Parlamentre is, melynek a lisszaboni szerződés értelmében rá kell bólintania a büdzsére. Az egész tervezetről egyben szavazhatnak a megszorításokat hevesen ellenző EP-képviselők (alku esetén április–májusban), amit tárgyalások előznek meg, melyek során nem kizárt a költségvetés korrekciója.
Ugyanis a válság az EU-költségvetésre is rányomja a bélyegét: novemberben 971 milliárd eurónál tartott az EU-büdzsé főösszege (hét évre, 28 tagállamra, már a horvátokkal is számolva), ami reálértéken kevesebb, mint az előző hétéves pénzügyi keret. Úgy tudni, elsősorban Nagy-Britannia, Hollandia és Svédország nyomására a tényleges kifizetésekből további 30 milliárd eurós, a pénzügyi kötelezettségvállalások szintjén pedig 15 milliárd eurós csökkentést készül javasolni Van Rompuy (a hétéves tervezés, a pályáztatás és az utófinanszírozás rendszere miatt mindig van különbség a kötelezettségvállalások és a tényleges kifizetések között). A további szűkítés valószínűleg az európai szintű infrastrukturális projekteket, az uniós adminisztrációt és a bel- és külügyi kiadásokat érinti.
Új szereplő viszont az európai fiatalság foglalkoztatását segítő uniós pénzügyi eszköz, amely Andor László, a szociális és foglalkoztatási ügyekért felelős uniós biztos szerint 6-10 milliárdos összegű lehet Van Rompuy javaslata szerint. Az eszköz azt az ifjúsági garanciarendszert támogatná, ami uniós szinten segítené a fiatalokat abban, hogy többek között képzéssel, gyakornoki pozíciók segítségével ne sodródjanak el teljesen a munka világától. Az új eszköz felhasználási kereteiről még tart az egyeztetés a tagállamok között. Andor László újságírókkal beszélgetve egyébként optimistán nyilatkozott az EU-s büdzséről: „Úgy tűnik, hogy lesz költségvetés, nem könnyedén, de várható megállapodás.”
Az egyre zsugorodó büdzséből kevesebb jut Magyarországnak is. Mivel a folyósított felzárkózási források összegének alacsony, GDP-arányos plafont szabtak, illetve az előrejelzések szerint hazánk gazdasági növekedése várhatóan alacsony lesz, Magyarország kevesebb kohéziós forráshoz jut a következő hétéves szakaszban. Orbán Viktor kormányfő célja az lesz, hogy mérsékelje a forrásveszteséget.
A felhasználási szabályok tekintetében szeretné elérni, hogy a felzárkóztatási támogatásokhoz az önrész ne emelkedjen 15-ről 25 százalékra, hiszen ez a magyar GDP 0,4 százalékát kitevő arány lenne, ami hét évre kivetítve 2,8-2,9 milliárd euró különbözetet jelent. Ráadásul a magasabb önrész nehezíti a források lehívását, ami húsbavágó azért is, mert a magyarországi közbefektetések 97 százaléka történik uniós forrásból. A másik nagy kérdés, hogy a vissza nem igényelhető áfa elszámolhatósága megmaradjon, különben az is megterheli a magyar költségvetést. Van Rompuy novemberi javaslata némileg segítette volna a legfejletlenebb magyar és balti régiók helyzetét (amelyek a GDP-arányos plafon miatt a legtöbb támogatástól esnek el), és az ET elnöke kilátásba helyezett 1,2 milliárd eurót a legtehetősebb magyar térségnek, a közép-magyarországi régiónak. Ennél jobb egyezségben reménykedik Magyarország.
BRÜSSZEL
