Obamánál a támadó vírusok
Az Egyesült Államok történetében először határozza meg a számítógépes támadások – saját maga számára felállított – szabályait: mikor és hogyan kémkedhetnek például az amerikai titkosszolgálatok külföldi rendszerekben, és az észlelt fenyegetésre milyen mértékű választ kell adni. Az amerikai lap egyik forrása szerint a felülvizsgálat során abban egyetértettek a szakemberek, hogy olyan pusztító erővel is bírhatnak a káros vírusok, mint a nukleáris fegyverek. Ezért azok bevetéséhez szinte mindig a hadsereg főparancsnokának, vagyis az amerikai elnöknek a jóváhagyása lesz szükséges. Nem lesz tehát automatikus válaszcsapás, még akkor sem, ha a stratégiai rendszereket támadó vírus az interneten, azaz nagyon gyorsan támad.
Ám az komoly gond, hogy szinte képtelenség lesz bizonyítani, hogy egy ország kibertámadásra készül egy másik ellen, így nehéz lesz nemzetközi jogilag alátámasztani a megelőző csapást. Az eddig nyilvánosságra került kibertámadásokkal is ez a helyzet: azt, hogy melyik országból érkeztek, még csak-csak azonosítani lehet. Ám azt már lehetetlen bizonyítani, hogy az adott állam kormánya áll mögötte.
A kiberháborús szabályok lefektetése is azt bizonyítja, hogy az amerikai kormány egyre komolyabban veszi a számítógépes vírusok veszélyét. Január végén a The Washington Post számolt be először arról, hogy a Pentagonnak a kiberháborús fenyegetésekkel foglalkozó parancsnoksága (Cyber Command) jelenleg 900 fős létszámát négyezer fővel megemelik. Mindezt úgy, hogy az amerikai védelmi minisztérium más részein komoly megszorítások és elbocsátások folynak jelenleg is. A felduzzasztott parancsnokság három részből áll majd: az egyik a nemzeti infrastruktúra védelméért felel, azaz igyekszik megakadályozni az elektromos vagy a vízhálózatot érő támadásokat. Egy másik a külföldre irányuló támadásokat készíti elő és hajtja végre, a harmadik pedig a védelmi minisztérium rendszerének védelméért felel majd. Arról, hogy milyen eszközök állnak az amerikai hadsereg rendelkezésére, a névtelen források sem nyilatkoztak. Csak annyit mondtak: alkalmasak a „támadásokra” is.
Egyetlen esetről tudni egyelőre, amikor az amerikai elnök kibertámadást hagyott jóvá: elődje programját folytatva jóváhagyta a Stuxnet vírus használatát, amely Irán egy nukleáris dúsítóját támadta meg. (Igaz, ezt hivatalosan azóta sem ismerték el, de a sajtónak többen is megerősítették.) Ám sajtóhírek szerint Obama csak a Stuxnethez hasonló célzott támadásokat támogatja. Széles körű kibertámadással nem akar ürügyet adni egyetlen országnak sem a megtorlásra.
Az amerikai kormány nem alaptalanul aggódik: a The Washington Post szerint az elmúlt hónapokban támadás ért egy meg nem nevezett amerikai erőművet. A héten több újság is beszámolt arról, hogy a kínai vezetőkkel kapcsolatos oknyomozó cikkeik készítése idején hackertámadás érte a rendszerüket. Ősz óta sorozatos támadás éri számos amerikai bank honlapját is. Aggasztja őket a szaúdi állami olajvállalatot, a Saudi Aramcót tavaly ért támadás is, amely a vállalat harmincezer számítógépének merevlemezét törölte. Leon Panetta védelmi miniszter (egyben jelölt a CIA élére) tavaly októberben úgy nyilatkozott: „kibertérben elkövetett Pearl Harbortól” tart. Számítógépes vírusokkal megbénítható az ország stratégiai jelentőségű infrastruktúrája. Szakértők szerint a legnagyobb veszélyt Irán, Oroszország és Kína jelenti, ezekből az országokból indul ki a legtöbb támadás az Egyesült Államok ellen.
