Külföldre mennének a gazdagok

Kína először hozta nyilvánosságra – ráadásul egy évtizedre visszamenőleg – az egy főre jutó jövedelmek eloszlásának úgynevezett Gini-együtthatóját országos összehasonlításban. A gazdagok és a szegények közötti olló nyílását, tehát az egyenlőtlenséget érzékeltető mutató 2012-ben Kínában 0,47 volt, és ez jóval magasabb az ENSZ által „veszélyes” szintnek minősített 0,4-nél. (A világszervezet a 0,3–0,4 közötti értéket tekinti elfogadhatónak.) Ma Jiantang, a kínai statisztikai hivatal vezetője azt emelte ki pozitívumként, hogy az adat csökkenő tendenciát jelez a 2008-as 0,49-es csúcshoz képest. Az elmúlt évtizedben mindvégig 0,47 fölött volt a mutató, ami magas jövedelemkülönbséget jelez az 1,34 milliárd lakosú országban.

Ma Jintang sajtóértekezletén azt hangsúlyozta, hogy a statisztikai adat „nyomatékosítja a jövedelemelosztás reformjának szükségességét az országban, hogy csökkenjen a mostani szakadék”. A kínai statisztikai hivatal azért nem közölt ilyen átfogó adatot az egész országra nézve, mert nem volt egységesítve a felmérés rendszere a városi és vidéki népességre – magyarázza a Xinhua hírügynökség. A statisztika tükrében leegyszerűsítve a következő kép vázolható fel: 1. Az össznépességnek immár több mint 50 százalékát adó városi lakosok átlagjövedelme nagyjából háromszorosa a vidékiekének, konkrétan 2012-ben a városokban az egy főre jutó jövedelem 24 565 jüan volt, míg vidéken 7917 jüan. 2. A városi lakosságot öt jövedelmi csoportba osztva adódik, hogy a felső 20 százalék átlaga 51 456 jüan, gyakorlatilag ötszöröse a legalacsonyabb keresetűek jövedelmének, ami évi 10 354 jüan, de még mindig magasabb a vidéki népesség átlagkereseténél.

A Gini-koefficienst már a novemberben megválasztott új pártvezetés alatt hozták nyilvánosságra, ami azt feltételezi, hogy a döntéshozók tudatosan álltak elő az adatokkal a készülő jövedelemintézkedések, így az adózás reformjának alátámasztására. Bai Jingming, a pekingi Pénzügyi Kutatóintézet igazgatóhelyettese szerint a reformokra azért is szükség van, mert a városi és a vidéki népesség között, egyben az ország egyes régiói között jövedelmi szakadék alakult ki, és ez szükségszerűen szociális problémákat hív életre. A jövedelmi különbségek egyenlőtlenségeket hoznak magukkal az oktatásban, a képzésben, a foglalkoztatási lehetőségekben. A feszültségek felerősödhetnek, különösen, ha lassul a gazdasági növekedés.

Kína GDP-je tavaly 7,8 százalékkal bővült, ami a legalacsonyabb éves növekedés 1999 óta. Ennek a következménye, hogy a kínai milliomosok számának az elmúlt évtizedben tapasztalt gyors emelkedése is megállt – legalábbis a sanghaji Hurun Kutató Intézet által készített gazdagok listája szerint. A dollárban is multimilliomosok száma a 2011-es 146-ról tavaly 113-ra csökkent. A lista élén megőrizte vezető helyét Zong Qinghou, a Wahaha italgyártó csoport alapító elnöke, akinek a vagyonát 60 milliárd jüanra (közel tízmilliárd dollárra) becsülik.

A Hurun Report szerint Kínában 2008 és 2011 között megduplázódott, így elérte az egymilliót a tízmillió jüan (1,6 millió dollár) vagyonnal rendelkezők száma. A China Daily szerint számos kínai gazdag kacérkodik a külföldre távozás gondolatával. Tavaly például 2900-an kérelmezték az amerikai EB-5 vízumot, amelynek a feltétele 500 ezer dolláros vagy azt meghaladó üzleti vállalkozás, legalább tíz munkahellyel.

Miközben a statisztika fényében vidéken több mint 7000 jüan az átlagjövedelem, valójában nagy számban keresnek ennél lényegesen kevesebbet. A kormány 2011 végén emelte meg napi egy dollárnak megfelelő 6,3 jüanra, éves szinten 2300 jüanra a szegénységi küszöb alsó határát: ennél a hivatalos adatok szerint 128 millió embernek kevesebb az éves jövedelme.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.