Megfordulna ezúttal a híres frázis Louis Bonaparte 1799-es államcsínyéből: először komédia, csak aztán tragédia? Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök tavaly júliusban, Moszkvában még csak humorizált. – Maguk azzal viccelődnek velünk, mit keresünk majd az EU-ban? Most én ugratom önt: vegyenek fel bennünket a sanghaji ötökbe, mi pedig elfelejtjük az EU-t! – mondta vendéglátójának, Vlagyimir Putyinnak. De komolyra fordította a szót a Kanal 24 török televízió műsorában, ahol idén januárban úgy fogalmazott: országa alternatívát keres, miután egyre kevésbé bízik az uniós folyamatban, látva egyes tagállamok merev ellenkezését Ankara tagságával szemben. Felvetette a tagság lehetőségét a Sanghaji Együttműködési Szervezetben, amelynek elődjét 1996-ban hívták életre, és öt évvel később egészült ki a biztonságpolitikai együttműködés mostani, hatos körére, Kínát, Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Oroszországot, Tádzsikisztánt és Üzbegisztánt tömörítve.

Erdogan és Medvegyev a moszkvai Kremlben. Egymásra találtak

Erdogan vihart kavart szavainak most külön jelentőséget ad, hogy a török miniszterelnök kedden Budapestre látogat, és beszédet is mond. Petr Necas cseh kormányfő hétfőn Prágában támogatásáról biztosította török kollégáját az ankarai uniós törekvéseket illetően – de a törökökkel szembeni ellenkezés nem Közép-Európában, hanem a görögökön és a (görög) ciprusiakon túl a nyugat-európai államokban számottevő, ahol jelentős török közösségek élnek. Elmarasztalóak az Európai Bizottság éves országjelentései is, bírálatokat fogalmaznak meg az emberi és kisebbségi jogok védelmében. Különösen a szólás- és vallásszabadság biztosításával elégedetlenek.

– Erdogan „hamiskártyás”, szeret blöffölni. A török közéletben „helyén kezelték” a televíziós nyilatkozatát –nyilatkozta lapunknak Dobrovits Mihály turkológus. Az MTA-SZTE Turkológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa emlékeztetett, hogy Erdogan ugyanakkor világossá tette: a sanghaji együttműködés nem alternatívája az uniós tagságnak. Rámutatott egyben, hogy a hatok egyike sem demokrácia, miközben Ankara magát annak tekinti.

– Ami az EU-bírálatokat illeti, Törökország ebben kicsit „autista”, nem akarja ezeket meghallani. Maga is hibás abban, hogy európai integrációs folyamatában fél évszázada nincs áttörés, pedig 2005-ben a csatlakozási tárgyalásokat is megkezdhette. Másfelől jogos elvárás a részéről, hogy kapjon konkrét menetrendet. Ennek hiánya nagyon felháborítja a törököket, pedig adottságai alapján az országuknak helye van Európában. Sőt Törökország nélkül nem is teljes Európa – mondta Dobrovits, hasonlattal élve: egy dolog a „szerelem” és más a „házasság”, amelyhez „esküvő” is kell.

A gazdasági fejlődés – amely 2010–11-ben kiemelkedő volt Törökországban – azt a látszatot keltheti a törökökben az euróválság közepette, hogy egyedül is elboldogulnak. Ám külpolitikai szakembereik nem osztják ezt a véleményt. Az EDAM kutatóintézet felmérése szerint a lakosságnak csak harmada véli úgy, hogy Ankarának ki kell tartania az EU-tagság kivívásában; tizenöt százalék másfelé keresgélne. Amikor külpolitikai elemzőknek tették fel ugyanezt a kérdést, 87:3 volt az arány Brüsszel javára.