Kolozsvárott az MSZP és az RMDSZ vezetői tárgyalnak, a szövetség székelyföldi vezetői pedig kijelentik, hogy a szocialistáknak „nincs keresnivalójuk Erdélyben”. Miért ez a különbség?

Az MSZP-küldöttség erdélyi jelenléte csak az alkalom volt arra, hogy a régi lappangó feszültségek felszínre törjenek. Egy politikai párt vezetése kétféleképpen lehet legitim és egységes: 1. a főnöknek mindig igaza van (fideszes, karizmatikus modell), 2. érvényesül a belső demokrácia, azaz mindenki tartja magát a közösen elfogadott döntési mechanizmusok nyomán előálló álláspontokhoz (racionális modell). Az RMDSZ mára hibrid vezetésű formációvá vált, mely képtelen az egységes kommunikációra és a regionális ellentétek kezelésére. A kormányzati pozíciók elvesztése zavart okozott, a helyi hatalom erős emberei egyre inkább a pártközpont fölébe kerekednek. Másfelől a szocialista és a liberális szitokszó Erdélyben, miközben felmérések szerint nagyon sok választó ezen az oldalon helyezi el magát a politikai palettán. Tehát nem az a gond, hogy ne lenne kellő számú szocdem vagy liberális érzelmű erdélyi magyar, csak nem az MSZP-hez vagy valamely liberális kezdeményezéshez kötődnek. A szocialista párt, akárcsak az RMDSZ (egészen más okokból), képtelen megszólítani a baloldali érzelműeket. A Fidesz populista jelszavai, végtelenül leegyszerűsített kommunikációs paneljei visszhangra lelnek, ám az MSZP helyismerethiánya és csapnivaló kommunikációja teljesen elfedi többek között azt, hogy a szociálliberális kormány a jelenleginél sokkal korrektebb és átláthatóbb támogatáspolitikát folytatott a határon túl, sokkal érzékenyebb volt a politikai autonómiájukra.

A székelyföldi vezetők nem csak ellentmondtak az országos vezetésnek egy fontos elvi kérdésben. Tamás Sándor Kovászna megyei elnök bejelentette, hogy részt vesz a Tőkés-tábor márciusra meghirdetett autonómiatüntetésén.

A háromszéki szervezet két karizmatikus vezére, Tamás Sándor megyei és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi elnök kettős játékot játszik. Miután erős pozíciókat építettek ki maguknak, elsősorban az államelnökkel és a Basescu-párt befolyásos vezetőivel ápolt jó kapcsolatok révén, igyekeznek maguk alá gyűrni a „gyengekezű” központi vezetést. Népnemzeti retorikában és szimbolikus politikai attitűdökben jobbra húznak, sőt olykor jobbról próbálják előzni a Fidesz-nyúlvány populista formációit. A háromszéki szervezet egyre inkább sziget a szövetségen belül, amely személyes szálakon is a Fideszhez köthető.

Az RMDSZ elnöksége hangoztatja, hogy az egyenlő közelséget keresi a magyarországi pártokkal...

Az egyenlő közelség elve egészen a közelmúltig nemcsak politikai és morális értelemben volt hasznos, hanem gyakorlati, hogy ne mondjam anyagi értelemben is. Ez szűnt meg a Fidesz erőszakos, mindent kisajátítani akaró politikájával és azzal, hogy a szövetség nemet mondott Orbánék erdélyi nacionalista és populista nyomulására. Véleményem szerint a régebbi pozíció visszafordíthatatlanul elveszett. Nagy az erőfölény a szövetség oldalán, már más is van a pályán, aki megerősödhet. Ezért kell újragondolni többek között a magyar baloldali és liberális erőkhöz való viszonyt, és az MSZP-vel hosszú távú projektekben gondolkodni. Az MSZP-nek pedig nem ártana egy olyan személyiséget találnia, aki vállalja ezt a kötődést és ügyet. Mert lássuk be: ciki, ha csak választásokkor fognak „ellátogatni” Erdélybe és csodálkozni, hogy nem szeretik őket. Eközben párttársaik meg kiadósat „románoznak” az erdélyi magyarok okán!

Az MSZP-vel szemben megnyilvánuló intolerancia nem mond ellent annak, amit a románoktól joggal elvárunk?

Szeretjük vagy sem, de egy egyre zártabb közösség, amilyen a székelyföldi, mentálisan is egyre zárkózottabb lesz. Az elmúlt jó húsz esztendőben „beültetett” jobboldaliság olyan gondolkodásbeli paneleket hozott létre és erősített meg, amelyeknek előterében az intolerancia minden formája virágzik. Ebben benne van az úgynevezett kommunistaellenesség, a populista nagyotmondás az autonómiáról, sőt a „rendkívüliség” és a kiválasztottság mítosza is. Az örökös sündisznóállás, amibe a székelyföldi helyi elitek hangadói merevedtek (tisztelet a kivételnek), kirekesztő mindenfajta mássággal szemben.