Márpedig biztosnak tűnik, hogy az áprilisi voksolás után a szociáldemokrata Szövetség Párt és a Baloldal–Zöld Párt koalícióját felváltja a jobbközép Függetlenség Párt. (Egyezkedni alighanem a liberális Progresszív Párttal fognak.) Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a 320 ezer lakosú szigetországnak az uniós belépést ellenző kormánya lesz.

Több szempontból is kakukktojásnak számít Izland a tagjelölt államok között. A gazdasági fejlettség és az EU-joganyag alkalmazása terén jóval előrébb tart, így aránylag zökkenőmentes tárgyalások után kerülhetne be a szervezetbe. Ám a halászati politika rendkívül rázós vitatéma (Izland nem szeretné a felség vizeire engedni az EU-tagállamok halászhajóit, és az uniós kvótákért sem rajong), ráadásul a lakosság nagy része nem lelkesedik a csatlakozásért.

– Teljesen más ország a miénk: a természeti erőforrásokra, a halra és a meleg vízre épül – mondta korábban lapunknak Páll Vilhjálmsson, az EU-belépést ellenző Heimssyn (Világnézet) mozgalom tagja. A szervezet nevét azzal indokolta, hogy Izland látásmódja végzetesen beszűkülne az unióhoz tartozással. A legszerencsésebb forgatókönyvnek azt tartaná, ha a parlament visszavonná a csatlakozási kérelmet.

A jelentkezésre a gazdasági válság kirobbanása vette rá a reykjavíki kormányt, amely megértette: az EU „védőernyője” alatt, az euróövezet tagjaként Izland sokkal kevésbé lenne sebezhető. Az államadósság a 2007-es 25 százalékról (a GDP-hez viszonyítva) 2011-ben már 130 százalékra ugrott. S hogy miért nem szánták rá magukat előbb a belépésre? –A válasz egyetlen szó: halászat – fogalmazott Stefán Haukur Jóhannesson, a szigetország EU-főtárgyalója. – A halászat a vérünkben van, az identitásunk része – tette hozzá. Sok izlandi ma is fél az unió közös halászati politikájától és attól, hogy végül a nagy hal (az EU) lenyeli a kis halat (Izlandot).

Már csak négy maradt a 33 tárgyalási fejezetből, amelyet az uniós–izlandi egyeztetéseken egyelőre nem nyitottak meg. Igaz, mind a négy érzékeny téma: halászat, mezőgazdaság, szolgáltatások szabad áramlása, tőke szabad áramlása. Thórir Ibsen nagykövet szerint Izland most egyetlen dolgot akar: „óvatosan és nyugodtan kezelni a csatlakozási folyamatot a választási időszak alatt”.

Érzelmi és kulturális különbségek is közrejátszanak az izlandiak kétkedésében. Ha a briteket csak egy csatorna választja el Európától, mégis szkeptikusak, mit szóljon Izland, amelyet egy óceán vág el a kontinenstől? – érvelnek. S bármit mondanak is a politikai pártok, az izlandiak többsége nehezen tudja elképzelni, mit nyerne az EU-tagsággal. Nemcsak az óceánban lévő óriási halmennyiség nyújt biztos megélhetést, de a föld alatt megbúvó, kiapadhatatlan forróvíz-készletek is olcsóbbá teszik az életet.

A reykjavíki Kék Lagúna: már nem szorulnak Európa segítségére