Újraírják a háborús múltat?
„Nem világos, hogy Abe, Japán Liberális Demokrata Pártjának vezetője hogyan módosítja majd a (háborús) bocsánatkéréseket, de korábban nem titkolta vágyát országa háborús történelmének újraírására. Bármilyen kísérlet a bűnök tagadására és a bocsánatkérések felhígítására felháborítja majd Dél-Koreát, mint ahogy Kínát és a Fülöp-szigeteket is, amelyek szenvedtek Japán brutális háborús uralmától” – írta a liberális világlap.
Míg a pekingi pártszócső szerint: „A japán militarizmus újjáéledésének perspektívája fájdalmas emlékeket hív elő az ázsiai országokban, amelyek megismerhették a brutális japán agressziót, és nehéz terhet jelent majd a japán diplomácia vállán”.
A japán császári hadsereg háborús áldozatainak korábbi tokiói megkövetései közül szakértők két, egyaránt a 90-es években tett nyilatkozatot emelnek most ki. Az egyik, az általánosabb Murajama Tomiicsi exkormányfő – a háború utáni Japán első szocialista miniszerelnöke – bocsánatkérése. A második és konkrétabb (de időrendben korábbi) pedig Kono Johei egykori kormányfőtitkár nevéhez fűződik, és azokat a külföldi áldozatokat, az eufemisztikus japán szóhasználattal „konzumnőket” követte meg, akikkel a császári hadsereg a múlt század első felében katonái kéjvágyát csillapította.
Történészek szerint szexrabszolgának lehet nevezni azt a kétszázezer, ma már főleg halott, illetve nagyon idős asszonyt (Dél-Koreában 57 élőt tartanak nyilván), akiket a tábori bordélyokban alkalmaztak. Ám a japán jobboldal, így választási kampányában a decemberi alsóházi voksolás győztese, Abe Sinzo is éppen azt vitatta, hogy a prostituáltak kényszer hatására nyújtották volna szolgáltatásaikat.
Az 58 éves, csak pártja nevében liberális demokrata, valójában nacionalista politikus azt is kilátásba helyezte, hogy régi-új miniszterelnökként (2006–2007-ben betöltötte már a posztot) módosíthat a Kono-nyilatkozaton. A mostani kormányfőtitkár, Szuga Josihide azt közölte a minap, hogy az új kormány fenntartja a Murajama-deklarációt, ugyanakkor olyan nyilatkozattal egészítheti ki, amely „megfelel a XXI. század kívánalmainak”.
Egyelőre nem világos, mi sül ki ebből, Abe mindenesetre történészekkel konzultál a hogyan továbbról. Hivatalos kárpótlásról nincs szó. Figyelemre méltó, hogy bár örvendetesen újrakezdődtek a héten a japán–dél-koreai tárgyalások, egy kiadatás meghiúsulása eközben újabb árnyékot vetett Tokió és Szöul kapcsolatára. Egy dél-koreai bíróság Kína pártjára állt ugyanis egy börtönbüntetésre ítélt, részben koreai származású kínai férfi ügyében, aki egy éve megtámadta Japán szöuli nagykövetségét, és a japán háborús bűnösöknek is emléket állító Jaszukuni-szentélyt is fel akarta gyújtani.
A tokiói szentély számos kínai és koreai szemében a japán háborús múlt jelképe. A kínai férfi, Liu Qiang koreai nagyanyja pedig a „konzumnők” egyike volt a második világháború idején. A szöuli bíróság a koreai ügyész érveinek dacára elfogadta Liu ügyvédeinek érvelését, miszerint védencüket politikai nézeteiért vonnák felelősségre a szigetországban, és ezért – tokiói tiltakozást kiváltva – elutasították a kiadatását. Még tavaly augusztusban azért romlott meg a két ország viszonya, mert Li Mjung Bak dél-koreai elnök meglátogatta Dél-Koreában a Dokdo, Japánban pedig Takesima néven ismert szigetcsoportot, amely Szöul fennhatósága alatt áll, de Tokió a magáénak tartja.
Elemzők figyelmét nem kerülte el, hogy Abe a héten a Kimigajo, a vitatott megítélésű, mert a régi császárság iránt nosztalgikus himnusz éneklésével kezdte első idei munkanapját. Mint ahogy az sem, hogy az új kormány átírja az ország biztonsági stratégiáját, évtizede példátlan módon növelve a védelmi büdzsét. Japán a világ egyik legfejlettebb védelmét tartja fent, de hadserege 1945 óta pacifista irányultságú. Most amerikai konvertiplánok beszerzését is fontolgatják: ezek függőleges fel- és leszállási képessége a Japánban Szenkakunak, Kínában Diaoyunak nevezett kelet-kínai-tengeri vitatott szigeteknél bizonyulhat hasznosnak.
