Ezért ünnepelnek most győzelmet Indiában: az EU végre földrajzi árujelzőként ismerte el a Darjeeling nevet, ez a teafajta így az első indiai termék, amely uniós oltalmat kapott. S mivel az efféle eredetvédelmek alapvetően a pénzről szólnak, a döntést ezúttal is sokéves harc előzte meg. Az Európai Teabizottságban (ETC) a britek, a franciák, a németek és az olaszok is a különleges státusz megadása ellen ágáltak, ám az Európai Bizottság (ez már nem a teaivó, hanem a Barroso-féle) végül az indiaiaknak adott igazat.

És hát tényleg... Ha a konyaknál elfogadták, hogy csak a franciaországi Cognac község környékén készülhet, és pezsgőnek (champagne) is kizárólag a Champagne régióban előállított ital nevezhető, akkor miért tagadnák meg az oltalmat a különleges ízű teától? A jellegzetes zamathoz sok minden hozzájárul: a darjeelingi teakertekben meredek lejtőkön, egy-kétezer méteres magasságban termesztik a teacserjéket, százötven éve ugyanazzal a módszerrel. Ásványokban gazdag talaj, sok eső, nagy hőmérséklet-ingadozás (5 és 30 fok között), valamint nedvdús ködpárnák alakítják a tealevelek színét, állagát és egyedi aromáját.

– A Darjeeling tea esetében elfogadták, hogy egyedülálló, és ez a sajátosság a földrajzi elhelyezkedéshez köthető – magyarázta a The New York Times című napilapban Joao Cravinho indiai EU-nagykövet. Mint megjegyezte, az unió képviselői ütőkártyaként használják majd a védettség ügyét a szabadkereskedelmi megállapodásról folyó tárgyalásokon. Arra próbálják például rávenni Indiát, amely a konyakot már elismeri földrajzi árujelzőként, hogy ugyanezt a pezsgővel is tegye meg. Ma még mindenféle habzóborokat lehet háborítatlanul champagne címkével árusítani az ázsiai országban.

Mielőtt mámorba ejtene az in diai istenek által megáldott tea, érdemes felidézni, hogy itt sem csak ízekről és illatokról, hanem rúpia- és eurómilliókról szól a vetélkedés. A minőséghez ragaszkodás sokba kerül, és –erre már az Európai Bizottság emlékeztet – egyetlen kiló feldolgozott Darjeeling tea körülbelül húszezer, egyenként, kézzel szedett hajtást tartalmaz. A szüretet csupán jól képzett munkások végezhetik, akik úgy bánnak az érzékeny zöld levelekkel, mint a hímes tojással. Érthető ezek után, hogy a helyi teatermesztők nem örülnek a silány hamisítványok felbukkanásának a nemzetközi piacon (ezek rendszerint olcsóbb teákból álló keverékek, amelyekhez némi Darjeelinget is hozzáadnak). Az utánzatok eltüntetésére ötéves átmeneti időszakot adott az EU.

Semmiképpen sem generikus (általános) elnevezés a Darjeeling: az Európai Bizottság „ítéletének” nagyon fontos része ez. Máshol ilyen tea nem készíthető, sőt a Darjeeling szárítása, válogatása, osztályozása és csomagolása is csak a bejelentett teaültetvényeken lévő feldolgozóüzemekben történhet. Hasonló érveléssel sikerült a görögöknek – húszéves jogi csatározás után – kitiltatniuk a dán és a német fetát az európai boltokból. A juhtejből (vagy juhtej és kecsketej keverékéből) hatezer éve szigorú szabályok alapján gyártott feta íze, színe és állaga szorosan összefügg a görög környezettel és kultúrával: erről még európai bírósági ítélet is született. Az indiaiaknak nem kellett ilyen magas jogi fórumig elmenniük – a teaivás mégiscsak a nyugalomról szól.

A különleges teát még szüretelni sem lehet akárhogyan. A módszerek százötven éve változatlanok