Phenjanba látogatott a Google-vezér
– Politikai, gazdasági és katonai vezetőkkel találkozunk majd, és egyetemekre is ellátogatunk – közölte Richardson az AP-vel a pekingi reptéren, mielőtt felszálltak volna a menetrend szerinti járatra Phenjan felé. Csütörtökön, az út végén ugyanitt tartanak majd sajtótájékoztatót.
Richardson szerint, aki az elmúlt húsz évben legalább fél tucatszor járt hivatalos úton, tárgyalódelegáció élén a kommunista diktatúrában, Schmidt útja nem kapcsolódik a Google-ban betöltött szerepéhez, de mindenképpen érdekli az ország „a közösségi média szempontjából”. Richardson azt is elmondta: az utat nem ők szervezték, a pontos programot majd csak ott tudják meg vendéglátóiktól.
A Google nem nyilatkozott vezetőjének „személyes” útjáról. Schmidt, miután leköszönt vezérigazgatói posztjáról az internetes óriáscégnél, egyfajta „nagykövetként” most a cég fő kapcsolattartója a kormányoknál és döntéshozóknál. Az internet- és információszabadság élharcosa lett, és ebből a szempontból érdekes észak-koreai útja. Az országban továbbra is nagyon kevesek férnek hozzá számítógéphez, a valódi internethez pedig csak a „kiválasztottak”. Az egyszerű felhasználók a helyi intranetet érik el csak, azaz kizárólag észak-koreai honlapokat nézhetnek meg és azok szolgáltatásait használhatják. Ezeket szorosan ellenőrzi a rezsim.
Kim Dzsong Un, az ország ifjú vezetője nemrég jelentette ki: még szorosabban akarja ellenőrizni, milyen információ jut el az ország polgáraihoz. A rezsim ugyanolyan kemény kézzel ellenőrzi a médiát és az információáramlást, mint egy éve elhunyt édesapja, Kim Dzsong Il idején.
A Riporterek Határok Nélkül nevű civil szervezet továbbra is az internet egyik ellenségeként tartja számon Észak-Koreát. Legutóbbi, tavaly márciusi jelentésük azonban azt írja, már nem a teljes elzárkózás jellemző. A fővárosban egyre többen használnak mobiltelefont, összesen körülbelül egymillió előfizetés volt tavaly februárban a 24 milliós országban. Azaz már nem csak a szorosan vett pártelit juthat hozzá.
Igaz, a más diktatúrákban jellemző módszereket is átvették: a külvilág számára propagandaoldalakat indítottak az Egyesült Államok és Dél-Korea-ellenes tartalommal. Egy „hackerhadsereget” is kiképeztek az egyik főiskolán, nekik támadás és kémkedés a feladatuk. A szupertitkos hackerképző neve: Miriam Főiskola.
Mindeközben mindent megpróbálnak, hogy információhoz jussanak: a kínai határ közelében lehetséges felcsatlakozni a kínai mobilhálózatokra, ha van valakinek készüléke (igaz, ezért súlyos büntetés jár). A csempészet is virágzik, CD-ken, DVD-ken és USB-tárolókon viszik át a rendszerellenes információkat, anyagokat a határon.
Kim Dzsong Un ugyanakkor azt is jelezte: technológiai forradalmat és az ipar fejlesztését szeretné elérni az országában. A Los Angeles Times pedig megjegyzi: 2011 áprilisában 12, nem igazán magas rangú észak-koreai tisztviselő látogatott el a Google kaliforniai központjába.
A washingtoni külügyminisztérium egyébként rosszallását fejezte ki az úttal kapcsolatban. Victoria Nuland szóvivő a The New York Times szerint hangsúlyozta: a delegáció két vezetője ismeri álláspontjukat, miszerint nem tartják szerencsésnek az út időzítését, a magánszemélyként utazó Schmidt és Richardson semmiféle üzenetet nem visz az amerikai kormánytól, őket amerikai tisztségviselők nem kísérik. Az utazás különösen azért érzékeny kérdés ebben az időpontban, mert Észak-Korea néhány hete – a nyugati hatalmak kérése ellenére – ballisztikus rakétát tesztelt. Phenjan szerint csak műholdat lőttek fel az űrbe.
