Az már a 2011-ben Politizáló zenekarok címmel megjelent könyvből kiderült (szerzője, Fritz Trümpi az osztrák és a német filharmonikus zenekarok történetét írta meg), hogy 1938 után tizenöt tagot eltávolítottak a bécsi zenekarból, közülük hét muzsikus deportálásban vagy a koncentrációs táborban vesztette életét. „A nemzetiszocializmus tisztogatási politikájának a zenekar itta meg a levét” – így Oliver Rathkolb, Ausztria ma élő legismertebb történésze, aki nem csak az emberi veszteségekre gondolt. A minőségi veszteség miatt kényszerült könnyebb művek játszására a bécsi zenekar. „Strauss nem Mahler, a Radetzky-Marsch pedig nem Stravinsky Petruskája” – mondja.

Harald Walser viszont azt is felemlegeti, hogy a Bécsi Filharmonikusoknak az utóbb emberiség elleni bűncselekményekért húsz évre elítélt Gauleiter, a Bécset irányító Baldur von Schirach adott védelmet: nem engedte a zenészeket katonai szolgálatra, és az 1942-es 100 éves jubileumi koncert idejére minden egyéb kulturális rendezvényt Bécsben leállíttatott. Hálából a zenekar kitüntető gyűrűjét ajándékozták neki a muzsikusok. De 1966-ban is kapott egy jutalomgyűrűt a filharmonikusoktól, amikor kiszabadult a börtönből. „Ez nem a zenekar, hanem csak egyik tagjának magánakciója volt” – mentegetőzik Clemens Hellsberg első hegedűs. 1992-ben ő is papírra vetette a nagy múltú zenekar történetét (Demokratie der Könige címmel), amelyet megjelenése óta egyoldalúsággal vádolnak. Hellsberg most azt ígéri, hogy 2013-ban új fejezetet nyitnak a Wiener Philharmoniker honlapján, és ebben részletesen elemzik az eddig elhallgatott éveket.

„Nem azokat kell bírálni, akik fel akarják tárni a múltat, hanem akik elfednék” – ragadott szót a temesvári születésű Ioan Holender, aki rekordideig, 1992-től 2008-ig állt a bécsi állami opera élén. Szerette volna, hogy levegyék az újévi koncert repertoárjáról az idősebb Josef Strauss által komponált harcias Radetzky-Marschot, a habsburgi militarizmust idéző, szerinte zeneileg gyenge művet.

Az újévi koncert 1939. december 31-én délelőtt került először a zenekar repertoárjára. A helyszín már akkor is a Musikverein volt, ebből a szilveszteri produkcióból nőtt ki a január 1-jei tradíció. Egyes történészek szerint a német náci birodalomhoz csatolt Ausztria élzenekara a berlini mellett a birodalom ékességei közé emelkedett. A náci kultúrpolitikának gondja volt rá, hogy a bécsi együttes csak második legyen, ezért is ragaszkodott a berlininél súlytalanabb Strauss-repertoárhoz.

Az idén már ötvennegyedik alkalommal láthatta, hallhatta élőben a világ 81 országa a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjét. Érdekes módon nem tartozik közéjük Olaszország, mert a RAI állami televízió 2004 óta minden évben Velencéből, a Theater La Fenice-ből ad koncertet. Pedig idén tizenegy olyan kompozíció is elhangzott, amelyet bécsi újévi koncerten még sohasem játszottak, köztük Richard Wagner vagy az idén 200. születésnapját ünneplő Giuseppe Verdi művei.

Franz Welser-Möst és a zenekar köszöntik a közönséget