Csapás a dolgozó nőkre
Az indiai hetilap, az Outlook szerint édesapja egy kis vidéki faluban, Uttar Prades államban eladta földjét, Delhibe költözött, ahol a pénzzé tett örökségből és a repülőgépiparban talált, nem túl jól fizető munkájából finanszírozta gyermekei tanulmányait. Az ő álmát is beteljesítette tehát a lánya, amikor elvégzett egy fizikoterapeuta-képzést az orvosi egyetemen. Sikeresen kitört a vidéki India nyomorából, a fővárosban élt, tanult, moziba járt, és éppen a szakmai gyakorlatát végezte. Gyilkosai ma állnak bíróság elé Delhiben.
Nők millióinak egyike volt, akik a továbbra is patriarchális indiai társadalomban diplomát szereztek és munkát vállaltak, és kilépett abból a hagyományos szerepből, amely a nőket arra kényszeríti, hogy főzéssel és gyerekneveléssel töltsék életüket. De a gyors változások és a tovább élő hagyományok kettőssége rengeteg feszültséggel jár. A nők alárendelt szerepe mélyen gyökerezik az indiai társadalomban: a lánymagzatokat gyakran megölik, emiatt torz a férfi-nő arány. Vidéken továbbra is gyakori a gyermekkorban kötött házasság.
Ha vita van a hozomány körül, az gyakran végződik azzal, hogy a lány „véletlenül” meghal egy tűzesetben. A nemi erőszak mindennapos, az általános felfogás szerint pedig szinte mindig a nő hibája, mert kihívóan viselkedett, lengén öltözött, vagy szabados életet élt. Ehhez járul hozzá a modernizálódás okozta feszültség: egyre több nő jelenik meg az oktatásban és a munkaerőpiacon, ami miatt fenyegetve érzik hagyományos szerepüket a férfiak. Emiatt van szükség például a nagyvárosokban a metró- és vasútvonalakon a női kocsikra, illetve kizárólag nők által használható vonatokra is.
A vonat ugyanis munkába viszi a nőket, ami a férfiak számára a társadalmi egyensúly megbomlásának jelképe – ezért zaklatják az átlagosnál is többet a nőket a tömegközlekedési eszközökön. Ám Delhiben, „a nemi erőszak fővárosában” nem csupán buszon és vonaton, hanem mindenhol a szexuális zaklatás veszélye fenyegeti a nőket. A sajtóban számtalan helyszíni beszámolót olvasni arról, hogy az utcán vagy munkahelyükön sincsenek biztonságban.
„Ez nem egy elszigetelt eset. Ez minden indiai nő története” – mondta a meggyilkolt lányról a húszéves diák, Ankita Cheerakathil a The New York Times (NYT) riporterének Delhiben. „A nők társadalomban elfoglalt pozíciója emelkedik, ők is a férfiakéval egyenlő helyet követelnek maguknak. Ezek a bűntettek valamilyen szinten válaszcsapások erre” – idéz az amerikai lap egy kriminológus szakértőt, Vijay Raghavant. A kutató szerint nem lehet csupán a szegénységet és a munkanélküliséget okolni ezekért a tettekért, mert az eddig is jellemző volt az országra, ez nem indokolta volna a szexuális zaklatások számában mutatkozó jelentős emelkedést az elmúlt években.
A BBC szerint 2011-ben tíz százalékkal több nemi erőszakot jelentettek Indiában (több mint 24 ezer esetet), mint egy évvel korábban. Az elvetetett lánymagzatok miatt ráadásul 15 millió „extra” fiatal (18 és 35 év közötti) férfi van Indiában, számuk pedig hét év múlva megkétszereződik – írja a NYT. A lap idézi Valerie M. Hudson szakértőt, aki szerint a feleséget nem találó férfiak csapatba verődnek, és így olyan szörnyű bűnöket is elkövetnek, amelyeket egyedül nem tennének meg.
Szári helyett tunika
A nemi erőszakkal kapcsolatos ügyekben gyakran hallani azt a vádat Indiában: a nő túl kihívóan, nyugatiasan öltözött. Ez azonban legfeljebb indiai mércével mérve lehet így. E sorok írója Mumbaiban, a leginkább nemzetközi és liberális indiai városban is azt látta: a nők többsége hagyományos, lábát és sokszor karját is teljesen befedő, alakját elrejtő ruhában jár. A továbbra is népszerű szári munkába vagy iskolába járáshoz nem praktikus, ilyenkor hosszú, bő nadrágjukra egy majdnem térdig érő tunikát vesznek, vállukat és mellüket pedig még stólával is takarják. A leginkább „nyugatiasan” öltözött lányok a tunika alatt hosszú farmernadrágot viselnek. (K. A.)
