Constantin Stoica, a BOR szóvivője hangsúlyozta, hogy a hamvasztás pogány szertartás, a keresztény ortodox egyház pedig nem tehet kivételt még a Nicolaescuhoz hasonló nemzeti hősökkel sem. A csütörtökön egy műtét utáni komplikációkban, 82 éves korában elhunyt rendezőt valóban nemzeti hősnek kijáró külsőségek mellett ravatalozták fel a Hadsereg Házában, koporsója előtt megfordult csaknem az összes jelentősebb közméltóság. Földi maradványait katonai tiszteletadás mellett szállították a krematóriumba, ahol a tömeg egy része már hurrogott.

A közvélemény egy része ugyanis felháborodott azon, hogy a népszerű rendezőt végakaratának megfelelően elhamvasztják. Iolanda Nicolaescu, az elhunyt testvére szerint a rendező özvegyét telefonon halálosan megfenyegették. Az ortodox fundamentalistáknál már az kivágta a biztosítékot, hogy a ravatalra lezárt koporsót helyeztek, így nem láthatták „hősük” arcát. A család szerint az ortodox pátriárka hivatalának egyik képviselője a helyszínen ellenőrizte, nehogy a krematóriumnál a BOR egy papja mégis liturgiát végezzen el. Végül a gyászszertartást egy kiugrott pap végezte el.

Több közéleti személyiség úgy vélte: a legnépszerűbb állami intézményként (!) számon tartott BOR sokat veszített az afféron, különösen, hogy több hasonló esetben rugalmasnak bizonyult. Nem tagadta meg például a gyászszertartást Zoe Ceausescutól, az egykori diktátor lányától. Fellángolt a vita Sergiu Nicolaescu munkásságáról is. Míg egyesek a valaha volt legnagyobb rendezők közé sorolták a „mestert”, mások szerint nem volt más, mint a kommunista rendszer kiszolgálója. Adrian Cioflanca történész szerint Nicolaescu szerepe egyenesen káros volt, hiszen filmjeivel hozzájárult a történelem meghamisításához.

 – Lefordította a közember nyelvére, és vonzóvá tette a nemzeti kommunista történelmet, nagyon sokan pedig inkább a filmjeiből tanultak, mint az iskolában vagy könyvekből. Ha figyelembe vesszük, hogy milyen gyakran ismétlődik a központi bizottság propagandaosztályának dokumentumaiban a „hivatalos diskurzus közérthetővé tétele”, akkor láthatjuk csak igazán, mennyire fontos volt a rezsim számára rendezőként Nicolaescu – fejtegette az A. D. Xenopol Történelmi Intézet kutatója. Nicolaescu első filmje 1967-ben a Dákok címet viselte, de készített filmeposzt a Románia alapítójaként dicsőített Vitéz Mihály vajda életéről is.

Nicolae Ceausescu román diktátor személyes kedvencének számított, így a kommunizmus idején szinte korlátlan forrásokkal rendelkezett. Egy-egy filmjéhez statiszták ezreit mozgatta meg. Csillaga magasan ragyogott a rendszerváltás után is. Parlamenti képviselőként, a szenátus kulturális bizottságának tagjaként latba vetette befolyását és kapcsolatait, hogy előnyt kovácsoljon a maga számára az új nemzedékkel szemben. A sajtóban nagy visszhangot kaptak vitái az állami filmtámogatások fölött az időközben nemzetközileg is elismert fiatal rendezőkkel.

Törvényhozóként nem volt különösebben eredményes, 23 év alatt alig pár tervezetét fogadta el a parlament. A legfontosabbat paradox módon éppen a temetése körüli vita szülheti meg. Monica Pop, a bukaresti szemklinika igazgatója egy tévéműsorban elárulta, hogy megegyezett Nicolaescuval a szervátültetésről szóló törvény módosításáról. A közösen elkészített törvénytervezet szerint mindenki maga rendelkezhetne arról, hogy elhalálozása esetén szeretne-e szervdonor lenni, míg a jelenlegi szabályozás szerint az elhunyt hozzátartozói döntenek. A kétharmados kormánytöbbség egyik szenátora, Sorin Rosca Stanescu azt mondta: ezek után kötelességének érzi, hogy támogassa a nemzeti donoradatbázis létrehozását.