Gasparovic, a külügyi bakik királya
Másfél éves hezitálás után ugyanis bejelentette: nem hajlandó kinevezni legfőbb ügyésznek Jozef Centést, akit 2011. június 17-én titkos szavazással választottak meg ebbe a tisztségbe. Ezért Sulík szerint azonnal meneszteni kell az államfőt. Egy nap alatt több mint hatezren támogatták indítványát a Facebookon.
A pártelnök állításának első részét a világhálón is hozzáférhető gyűjtemény igazolja. Az első stigmát 1996-ban sütötték Gasparovicra, amikor még házelnökként elfelejtette kikapcsolni az asztali mikrofont, s így aztán az egész terem, rövidesen pedig az ország népe is hallhatta, amint odaszól az egyik helyettesének: „Vedd át az ülés vezetését, mert érkezik a vén faszi, ki kell mennem elé” suttogta. Az illető Michal Kovác akkori köztársasági elnök volt.
Nyolc és fél évvel ezelőtt aztán éppen ő lett az utódja, amikor kisebbik rosszként Vladimír Meciarral szemben választották államfővé. Immár a második megbízatási idejét tölti és mulatságos megnyilvánulásainak számát rendületlenül gyarapítja.
Tony Blairt dallamos szlováksággal (a pozsonyi elnök anyanyelvén kívül csak oroszul beszél) „Major úrnak” szólította, a Szlovák Katolikus Püspöki Konferencia tagjai előtt pedig „XVI. Dominik” pápa érdemeit ecsetelte. Jogászként is leszerepelt, amikor Robert Fico első kormányának egyik – az ingatlanok kisajátításáról rendelkező – jogszabályáról azt állította: a vitatott jogi norma nem alkotmányellenes, csupán két cikkelye ütközik az alaptörvénybe.
Nyelvi bakijai közül arra kapták fel legtöbben a fejüket, amikor a „nyugat balkon” (a Nyugat-Balkán helyett) stabilitásának fontosságát hangsúlyozta. Ez a térség valóságos „porcelánbolt” a szlovák elnök ténykedésében. Három éve Pozsonyban fogadta Stipe Mesic horvát kormányfőt. Közös sajtótájékoztatójukon a jelenlévők legnagyobb megrökönyödésére Szerbia dinamikus fejlődéséről áradozott és csak akkor köhintett egyet, amikor észrevette vendégének összevont szemöldökét, akitől azonnal elnézést kért.
Ivan Gasparovic tavaly decemberben Bosznia-Hercegovinában okozott diplomáciai botrányt. Miután Banja Lukában tárgyalt Milorad Dodikkal, az ottani szerb közösség elnökével, a hazai újságírók előtt Csehszlovákia példáját, a csehek és a szlovákok békés kettéválását dicsőítette, kiváltva ezzel a bosnyákok és a horvátok megrökönyödését, majd pedig felháborodását. Elnökük, Bakir Izetbegovic azonnal bekérette Szlovákia nagykövetét és figyelmébe ajánlotta a daytoni békeszerződést, amely az ország területi integritását szavatolja.
Ennek már a fele sem tréfa –mondogatták a tárgyilagos szlovákiai politikai elemzők, akik aligha sejtették, hogy már az új esztendő első hetében újabb galiba történik. Ugyanis Gasparovic többek között azzal indokolta Centés kinevezésének elutasítását, hogy a legfőbb ügyész-jelölt „az RSS újságban lejáratta őt, kétségbe vonta hozzáértését”. Alighanem csak másnap, a sajtóból értesült arról, hogy az RSS nem napilap, hanem internetes tartalomfigyelő és -közvetítő rendszer. Marek Trubac elnöki szóvivő azzal védekezett, hogy a jogi szakértőik nem informatikusok, s ők követték el a bakit.
Ám Gasparovic máris visszavágott az őt leváltani szándékozó Sulíknak. Azt üzente neki, hogy éppenséggel ő Szlovákia szégyene, mert másfél éve – még házelnökként –a legfőbb ügyész személyéről döntő titkos szavazáson arra kényszerítette az akkori kormánypártok parlamenti képviselőit, hogy mobiljukkal fényképezzék le a szavazócédulákat, s így igazolják, hogy mindannyian Centésre voksoltak. – Többek között emiatt sem neveztem ki őt – érvelt az államfő.
Aki ezzel a döntésével valójában a Robert Fico vezette kormánypárti Smer óhaját teljesítette, hiszen nekik jelenleg nyolcvanhárom mandátumuk van a százötven fős pozsonyi törvényhozásban, tehát gond nélkül választhatják meg saját jelöltjüket. S ez esetben az államfő majd nem makacskodik és nem is viccelődik, hanem azonnal kinevezi őt. Miként Fico valamennyi eddigi pártkatonáját –állítják a szlovákiai ellenzéki politikusok. A szlovák állampolgárok többsége is jól tudja, hogy az elnök idő előtti menesztését a Smer képviselői nem szavaznák meg, ezért minden bizonnyal kitölti második megbízatási idejét is, jövő nyárig.
Ezért nemcsak bosszankodnak a belpolitikai szomorújátékokon, hanem olykor jókat derülnek. Szilveszterkor például azon, hogy a Novy cas legnagyobb példányszámú szlovák napilap olvasóinak nagy többsége az államfőt választotta az elmúlt esztendő legostobább hazai közszereplőjének. Újabban pedig a szlovákiai katolikus és evangélikus ifjúsági közösségek kezdeményezésére figyeltek fel. A napról napra gyarapodó mozgalom tagjai kiválaszthatnak egy-egy politikust, s egész évben érte imádkoznak: „Uram, halmozd el őt bölcsességgel” jelszó jegyében. Értesüléseink szerint a legtöbben Gasparovicért fohászkodnak.
A harmadik jelölt
A 72 éves Ivan Gasparovic az első szlovák elnök, akit újraválasztottak tisztségében. Gasparovic a pozsonyi Comenius egyetemen folytatott jogi tanulmányokat és a rendszerváltás előtti Csehszlovákiában ügyészként dolgozott. 1968-ban belépett a kommunista pártba, állítólag azért, hogy Alexander Dubcek reformjait támogassa. A Varsói Szerződés katonai beavatkozása után kizárták a pártból, de karrierjében ez nem okozott törést, 1990-ig a pozsonyi egyetemen tanított büntetőjogot. A bársonyos forradalom után Václav Havel őt jelölte Csehszlovákia főügyészének, de az ország kettéválása után ismét visszatért az egyetemre. Részt vett a szlovák alkotmány szövegezésében is.
1992-ben csatlakozott a Vladimír Meciar vezette HZDS párthoz, és 1998-ig a parlament elnöke volt. Ám 2002-ben kilépett a HZDS-ből, mert állítólag összekülönbözött Meciarral. Egykori pártelnökével szembetalálkozott a 2004-es elnökválasztáson is: bár Gasparovic csak a harmadik jelöltnek tűnt Meciar és a kormánykoalíció által jelölt Eduard Kukan mögött, mindenki meglepetésére ő és egykori főnöke kerültek a második fordulóba. Itt – kisebbik rosszként – végül őt választották elnökké. (Munkatársunktól)
