Orbán tárgyalópartnere elvben Dmitrij Medvegyev miniszterelnök lenne, de nem zárható ki, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is találkozik. Az orosz fővárosban az ezen a héten még tartó karácsonyi szünet miatt erről senki sem nyilatkozott, de magyar források szerint az utazás előkészületei már megkezdődtek. Erre utalhat többek között, hogy decemberben Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára is Moszkvában járt. 

Szijjártó készíti elő a miniszterelnök külföldi útjait. Amennyire tudni lehet, ezúttal egyetlen emberrel találkozott: Alekszej Miller Gazprom-elnökkel.

Deák András, a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa szerint mindez utalhat a tárgyalások tematikájára is – valószínűsíthető, hogy Orbán elsősorban energetikai kérdésekről tárgyal majd az orosz vezetőkkel. A legfontosabb témának a Déli áramlat földgázvezeték hazai szakaszának építése ígérkezik, amelyet a magyar kormány októberben kiemelt beruházássá minősített. A gázvezetékkel kapcsolatos pénzügyi tanácsadói tender már lezárult, mostanában hozzák nyilvánosságra az előzetes műszaki tervekre vonatkozó tendert, és az előzetes környezetvédelmi engedélykérelmeket is benyújtották már az illetékes hatóságnak. A papírmunkán tehát túl vagyunk, de az oroszokat – a számukra nagyon fontos európai gázvezetékprojekt 2015-re tervezett üzembe állítása miatt – jobban érdeklik a részletek. Például az, honnan teremt forrást a magyar kormány az építkezéshez. Meg kell állapodni a tranzitdíjban, abban, hogy hol csatlakoztatják a vezetéket a magyar rendszerhez, és még számtalan részletkérdésben.

Az orosz politika vezető magyar szakértője, Sz. Bíró Zoltán szerint Moszkva két fő érv miatt választhatta a Déli áramlat lehetséges nyomvonalai közül a Magyarországon át vezetőt. Egyrészt az elmúlt évek jelentős csökkenése után is évi több mint hatmilliárd köbméteres oroszországi magyar gázimport miatt. Másrészt azért, mert a projekt megvalósítása során még a Fidesz 2014-es választási veresége sem okozna politikai nehézségeket: a Déli áramlatról már a 2010 előtti magyar kormányokkal is tárgyaltak.

A másik nyilvánvaló tárgyalási téma a 2015-ben lejáró orosz–magyar gázszerződés meghosszabbítása. Ez számunkra rendkívül fontos. Az is elvárható lenne, hogy Orbán a jelenleginél kedvezőbb tarifát tudjon kialkudni. Az E.ON gázüzemének megvételével a magyar miniszterelnök „bevásárolta” magát a tárgyalóasztalhoz. A kormány tehát direkt módon tárgyal majd a Gazprommal, de galamblelkűségre aligha számíthat. Deák András szerint az is mítosz csupán, hogy a Paksi Atomerőmű bővítéséért cserébe az oroszok olcsón adják a gázukat. Annál kevésbé, mivel mindkét ügyben mi „kalapozunk”. Ha odaígérjük is a 2-4 ezermilliárd forintos bővítési bizniszt az oroszoknak, fizetni egyelőre nem tudunk érte, hitelbe szeretnénk üzletelni. A dolognak a kormány európai és amerikai kapcsolataira nézve komoly politikai veszélye is van, amit Orbán is érzékel. Nem lehetetlen tehát, hogy időhúzásra játszik, és ezért késhet a paksi bővítési tender eredetileg tavalyra ígért kiírása is.

Orbán Viktor legutóbb 2010. november 30-án járt Moszkvában, ám akkori útját az orosz sajtó gyakorlatilag agyonhallgatta, annak ellenére, hogy Orbán az EU következő elnökségének képviseletében is vizitált: Magyarország 2011 elején vette át fél évre az unió soros elnöki tisztét. A keleti üzleti és hitellehetőségek iránt akkoriban nagy érdeklődést mutató Orbán és környezete úgy gondolhatta, hogy a küszöbönálló magyar EU-elnökség elég húzóerő ahhoz, hogy Moszkva fogadókészséget mutasson. Az oroszok valóban gesztust gyakoroltak, és fogadták Orbán Viktort, de a látogatásban a gyakorlati eredményeket illetően nem volt sok köszönet. Moszkvában egyszerűen „kipipálták” a vizitet, mint ahogy a teljes kelet-közép-európai régiót, amely akkor nem tűnt túl érdekesnek számukra.

Putyin kormányfőként nagylelkűnek mutatkozott azzal, hogy fátylat borított a Fidesz korábbi oroszellenességére – miután hatalomra kerülése után a párt e téren 180 fokos fordulatot tett. Ám a vitás kérdésekben nem történt áttörés, így a Szurgutnyeftyegaz tulajdonában levő Mol-részvénycsomag ügyében (ezt azóta visszavásárolta a kormány) vagy a Malév visszavétele kapcsán (ezt a kérdést a vállalat csődje „oldotta meg”).

A helyzet most alapvetően más, immár nem készülünk EU-elnöki pozícióba, ellenben a magyar kormányfő ismételt EU-ellenes kirohanásai arra talán jók, hogy politikai-gazdasági értelemben a Kreml pozícióit erősítsék. Illúziói egyik félnek sem lehetnek: a magyar–orosz viszonyban újabban kizárólag a szikár számok beszélnek.