„Ennyit minden vidéki takarékpénztár-igazgató hazavisz” – közölte a politikai vitákat szívesen kavaró Steinbrück. Ennek hallatán saját párttársai is felszisszentek, egy szociáldemokratától mégiscsak több empátiát várnának abban az országban, ahol egyre többen élnek havi ezer euró alatti fizetésekből is.

Az SPD nem tudja, mit kezdjen kancellárjelöltjével: Peer Steinbrück egyre több fejtörést okoz, de visszahívni is kellemetlen lenne

A szociáldemokrata politikusnak – aki szeptembertől akár Németország kancellárja lehet – nem ez az első verbális kisiklása. A svájci közvélemény máig nem felejti el, hogy a nagykoalíciós kormány pénzügyminisztereként a westernfilmekből ismert lovasságot akarta ráküldeni az alpesi országra, hogy az adóparadicsomba menekülő német eurómilliárdokat visszaszerezze. Nemrég pedig a női szavazókat hökkentette meg azzal, hogy közölte: Angela Merkel csak azért kedveltebb nála, mert a nők mind rá szavaznak (ez egyébként nem is igaz).

Főhet a feje az SPD vezetésének, hogy kilenc hónappal a szövetségi választások előtt mit kezdjen a kancellárjelölttel. Vissza már nem hívhatja, az jókora blamázs lenne, de nincs is nagyon kivel helyettesíteni. A pártelnök, Sigmar Gabriel a párton belül ugyan népszerű, de a választók körében túl balosnak számít. A korábbi külügyminiszter, jelenlegi parlamenti frakcióvezető Frank-Walter Steinmeier már elvesztett egy választást Angela Merkellel szemben, vele kapcsolatban amúgy az egyik fő kifogás az volt, hogy nem elég konfrontatív alkat.

Bezzeg Steinbrück. Amióta kancellárjelölt lett, teli van vele a sajtó. A mellékjövedelmei hetekig témát adtak még a komoly lapoknak is: képviselői fizetése mellett ugyanis csaknem kétmillió euróra tett szert különféle előadásokból, könyvhonoráriumokból, és ezt csak a sajtó erőteljes nyomására ismerte el. (A német parlamenti képviselőknek be kell vallaniuk a mellékjövedelmeiket, de nem kell megadniuk a pontos összeget, csupán megjelölni, hogy ezer, háromezer-ötszáz vagy esetleg hétezer euró fölött kerestek. Természetesen adózniuk a pontos összeg után kell.)

Ennek fényében különösen pikáns volt a havi 17 ezer eurós kancellári fizetést keveslő elszólása – mutatott rá lapunk kérdésére Markus Küppers, a német Allensbach közvélemény-kutató intézet munkatársa. Arról egyelőre nem készültek felmérések, hogy mindez hogyan befolyásolja Steinbrück népszerűségét – amely december közepén tíz százalékkal maradt el Merkelétől –, ám az bizonyos, hogy a sajtó, politikai szimpátiától függetlenül, meglehetősen negatívan reagált. Ebben része lehet annak is, hogy szokatlan, ha német politikus nyíltan a saját fizetéséről beszél. Még a képviselői javadalmazásokkal kapcsolatban is nagy az óvatoskodás, a kancellári bért pedig évek óta először emelték tavaly (havi 900 euróval), mert mindenki attól tartott: a társadalom nem tolerálja, ha a politikusok a saját fizetésükkel foglalkoznak. Bár kutatások erről sincsenek, Küppers maga nem emlékszik rá, hogy vezető politikus az utóbbi évtizedekben nyilvánosan kevesellte volna a fizetését. Tény persze, hogy a gazdasági vezetőkkel összehasonlítva Merkel vagy elődje, Gerhard Schröder valóban nem tartozott a legjobban kereső németek közé. Évi 220 ezres keresetükkel labdába sem rúghatnak Martin Winterkorn Volkswagen-vezér évi 17,5 millió eurója mellett.

Schröder most a Bildnek pikírten úgy nyilatkozott, hogy ő személy szerint egész jól megélt a kancellári fizetéséből, aki pedig ezt kevesli, nézzen más munka után. Arra már kevesen emlékeznek, hogy épp ő volt az, aki a politikából való távozása után úgy nyilatkozott: most végre elmegy pénzt keresni (ez valószínűleg sikerült is, miután az orosz Gazprom tanácsadója lett). Ám aktív politikusként ez taktikai butaság – vélekedik több szakértő. Steinbrück azonban nem lát ebben semmi rosszat: mint az interjúban elismerte, „a pénz nem vált ki belőle semmilyen erotikus érzelmet”, és bár jómódúnak tartja magát, arról szó sincs, hogy namíbiai birtoka lenne, ahol feketéket dolgoztat. Saját bevallása szerint ugyanis ilyen hírek is elterjedtek róla. Steinbrück szerint egyébként még messze nincs lefutva a politikai meccs közte és Merkel között: a vita felfogható úgy is, mint a politikai stílusok közti különbség, szerinte a dolgokról őszintén kell beszélni, és nem zárt ajtók mögött titkos egyezségeket kötni.