Választások kevés változással
Az év végére esett a vezetőválasztás a világ három vezető gazdaságánál. Az Egyesült Államokban Barack Obama ellentmondásos négy éve dacára is legyőzte republikánus ellenfelét; igaz, Mitt Romney a végére kifejezetten feljött a kezdeti várakozásokhoz képest. Második ciklusa lehetőséget ad Obamának, hogy immár az újraválasztási kényszer terhétől megszabadulva, bátrabban érvényesíthesse kül- és gazdaságpolitikai elképzeléseit.
Ennek azonban továbbra sem kedvez a washingtoni politika krónikus megosztottsága, a „féloldalas” ellenőrzésű kongresszussal (demokrata szenátus, republikánus képviselőház). A viták az év legvégén, a fiskális szakadékként emlegetett adósságválságban csúcsosodtak ki, alighanem az új évre is átnyúlóan.
A kínai politika sajátosságainak megfelelően a szokásos tízévenkénti nemzedékváltás keretében – egyelőre pártfőtitkárként, illetve a katonai bizottság elnökeként – Xi Jinping korábbi alelnök lett az utóda Hu Jintaónak, aki márciusban távozik az államfői posztról is.
A megújult állandó bizottsággal a KNK felső vezetésének immár ötödik generációja gyakorolja majd a hatalmat Pekingben. A világ legnépesebb országának politikai nyugalmát 2012-ben is korrupciós ügyek, valamint a tibeti önégetésektől kezdve az internetcenzúráig számos olyan dolog zavarta meg, amelyet a Nyugat az emberi jogok ernyője alá, míg Peking a belügyek közé sorol. Különösen nagy vihart kavart a világsajtóban is a bukott párttitkár, Bo Xilai korrupciós, illetve felesége gyilkossági ügye.
Japánban az alsóházi választások visszahozták a hatalomba a 2009-ben kényszerpihenőre küldött jobboldalt s vele Abe Sindzo nacionalista miniszterelnököt. A világ harmadik számú gazdaságának beindítása mellett különös figyelem kíséri majd Abe külpolitikai törekvéseit. A nacionalista felhangoknak egyelőre beláthatatlan hatása lehet az amerikai szövetségre, a japán–kínai kapcsolatokra, így a Kelet-kínai-tenger területi vitáira és a világháborús múlttal terhelt japán–dél-koreai viszonyra. Japánhoz hasonlóan Dél-Koreában is jobboldali visszarendeződést vetít előre Pak Gün He, az első női államfő elnökké választása.
Vlagyimir Putyin újbóli elnökké választásával, az előre kiszámítható miniszterelnöki-államfői váltással folytatódik a putyini rendszer konszolidációja Oroszországban, miközben a Szíria körüli diplomáciai patthelyzet kiemeli Moszkva világpolitikai szerepét, biztonsági tanácsi állandó tagságát. A rendszer korlátait és sebezhetőségét ugyanakkor jelezte az ellenzékiekkel szembeni fellépés, a Pussy Riot-ügy, a külföldi támogatású civil szervezetek működésének korlátozása.
Nem világos, hogy többéves távlatban milyen irányt vesz az arab világ, azon belül is a Közel-Kelet. Egyiptomban Mohamed Murszi elnökké választásával az ország első iszlamista államfője került hatalomra (ahogy az iszlamisták más országokban, például Tunéziában is előretörtek). Hatalmi harc dúl az arab világ legnépesebb államában, olykor a jog eszközeivel, máskor nyers erővel. Az iszlamisták akaratát tükröző alkotmány népszavazási jóváhagyása megnyitotta az utat a parlamenti választások előtt, ugyanakkor az alaptörvény megerősíti az államfői jogköröket.
Nemcsak Afrika északi része bizonytalan, hanem Líbia és a szubszaharai területek is.Etnikai vagy vallási indíttatású konfliktusok dúlnak a többi közt Maliban, Nigériában, Szudán és Dél-Szudán között, Kongóban, Kenyában, legújabban a Közép-afrikai Köztársaságban.
Az elmúlt csaknem két évben immár 45 ezer áldozatot szedett az egyre elmérgesedő, idővel polgárháborúba torkolló szíriai konfliktus. A nemzetközi nyomás fokozódott Bassár el-Aszad elnök rendszerén, amelyet harci kudarcok, dezertálások is sújtanak. Ám eddig legalábbis nem olyan mértékben, hogy – mint sokan várták – máris az Aszad-rezsim összeomlásáról lehessen beszélni. A várható végjátékban Aszadnak az országból való távozása helyett inkább arra számítanak egyes elemzők, hogy a tengerparton, Tartusz, Latakia környékén hozhat létre alavita többségű enklávét. Egyelőre bizonytalan, mennyiben terjed a konfliktus tovább Libanonra.
A világsajtóban felértékelődött szíriai, egyiptomi fejleményekkel párhuzamosan háttérbe szorult Afganisztán, ahol a 2014-es NATO-kivonulás előkészítése zajlik. Közben az Irán atomprogramjával kapcsolatos kételyek nem oszlottak el, de újabban az urándúsítás lassításáról számoltak be források.
A korábbi várakozásokra rácáfolva, a program fő veszélyeztetettje, Izrael is a Hamasszal vívott gázai konfliktust vállalta fel inkább a világpolitikában a januári választások előtt. Jövőre a perzsa államban is választásokat tartanak, addig Teherán, úgy tűnik, időt nyer. A palesztinok az ENSZ-ben kivívták a magasabb fokú nemzetközi elismerést. Az izraeli–palesztin békefolyamat teljes mélyponton áll.
Mint korábban, Európának ez az éve is válságkezeléssel telt el, brüsszeli tanácskozások végeláthatatlan sorával, mentőcsomagokkal. Meg az északi centrum és a déli periféria közötti szakadék mélyülésével az euróövezeten belül. Ez a közös valutától (egyelőre) távol maradt uniós tagoknak, köztük Magyarországnak is, tanulságul szolgált: nem sietnek az euróövezetbe. Nagy-Britannia esetében pedig egyre élesebben és megkerülhetetlenebbül vetődik fel a hogyan tovább, a kívül vagy belül kérdése.
A huszonhetek alapproblémája: hogyan lehetséges a mélyebb és minél több tag akaratával létrejövő integráció? A szocialista Francois Hollande francia elnökké választásával a megszorító-lefaragó Angela Merkel új társat kapott a tandemben; fokozottabb összecsiszolódásra van szükség. A jövőre választások elébe néző német kancellár szerepe az EU formálódó hétéves keretköltségvetésében is megkerülhetetlen. Hiszen az uniót magát is ugyanazokból a forrásokból (legnagyobbrészt a német adófizetők pénzéből) kell finanszírozni, mint a gyengélkedő dél-európai perifériaállamokat.
Válságkezelésben példát mutatott az idén a technokrata Mario Monti, akit máris az Európai Tanács következő lehetséges elnökeként emlegetnek egyesek. Az olasz miniszterelnök – az év egyik utolsó jelentős külpolitikai bejelentése szerint – kész a februári választásokon induló centrista koalíció élére állni.
Az uniós mélyítés kísérletei – köztük az egységes európai bankfelügyelet létrehozása – mellett folytatódik a bővítés is. Ez Magyarország két szomszédját is érinti: Horvátországban népszavazás hagyta jóvá a jövő évi csatlakozást, a szerbek tagjelölti státust kaptak. Szlovákiában visszatért a hatalomba Robert Fico, Romániában újraválasztották az államfővel hatalmi harcba bonyolódott Victor Ponta miniszterelnököt. Ezzel a hazánkkal szomszédos országok többségében baloldali kormányok vannak uralmon. Ám a magyarság politikai pártjai jellemzően ellenzékben vannak a határokon túl.
Az amúgy a legkevésbé sem proaktív, sőt kifejezetten defenzív, kommunikációs kármentő magyar diplomácia egyetlen markáns lépése a Safarov-ügy volt 2012-ben, amellyel viszont nyomban az azeri–örmény konfliktus darázsfészkében találta magát, a világpolitikába ritkán beköszönő külsősként.
Tálas Péter: Közép-Európának a centrum a tét
Azoknak volt igazuk az arab tavasszal kapcsolatban, akiknek visszafogottabbak voltak a várakozásaik a demokratizálás esélyeit illetően; az érintett országok nem változtak struktúrájukban – mondta lapunknak adott évértékelőjében Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának igazgatója. A biztonságpolitikai szakértő hangsúlyozta: nem dőlt el az arab tavasz legfőbb kérdése, Szíria sorsa. „A szíriai vezetés gyakorlatilag megbukott, de tényleges bukására még várni kell.”
Oroszországban kiszámíthatóan zajlott le a putyini rendszer belső váltása, Amerikában az újraválasztott Obama elnököt a külpolitikánál várhatóan jobban lekötik majd a belügyek 2013-ban. Tálas Péter két dolgot emelt ki Európát illetően: válsága nem ért véget, akik a helyzetet az 1929–33-as világgazdasági krízishez hasonlították, túl optimisták voltak. Ugyanakkor sokak szerint az EU csak még szorosabb integráció révén léphet előre. Az unió valószínűleg egyre inkább többsebességessé válik.
Térségünk, Közép-Európa számára az a tét, mondta, hogy melyik ország tud megkapaszkodni az unió centrumában, s melyik szorul az Európán belüli perifériára. A balkáni országok mellett Magyarország is abban a csoportban szerepel, amelyet a mutatók alapján az utóbbi veszély fenyegethet. Szlovákia, Lengyelország kétesélyes, miközben a szlovén gazdaság sincs olyan jó helyzetben, mint ahogy sokan gondolták korábban. A csehek esélyei jobbak a megkapaszkodásra. (Sz. L. L.)
