Egzotikus családbővítés
A német kancellár és a felesége végül mégis sikerrel járt: 2004-ben egy orosz kislányt, 2006-ban pedig egy kisfiút fogadtak örökbe. De mint Vlagyimir Putyin orosz elnök ezt tavaly a Ria Novostyinak felelevenítette, a szigorú szabályok miatt nekik sem volt könnyű dolguk. Még Doris Schröder-Köpf akkor 13 éves lánya, Klara is kapott egy kérdést a bírónőtől: – Te tisztában vagy azzal, hogy mostantól nagytestvér leszel? Ha nem, akkor felejtsük is el az ügyet! Klara meghökkent kicsit, de végül vállalta a „tesókat”.
Az orosz elnök múlt pénteken aláírta a törvényt, amely gyakorlatilag megtiltja az orosz árvák örökbe adását amerikai családoknak. Egy politikai meccs részeként feláldozta a gyerekek érdekeit, hiába kérte ennek ellenkezőjét Anthony Lake, az UNICEF vezérigazgatója. Több ezer orosz kisgyermeket – köztük szellemileg vagy testileg fogyatékosokat – fogadtak örökbe az elmúlt évtizedekben amerikai családok. Most ennek, egy időre legalábbis, vége szakad.
Van persze utánpótlás, hiszen a nemzetközi örökbefogadások keretében évente több tízezer gyermek kerül új családokhoz. Csak az Egyesült Államokban évente 15-17 ezer külföldi kisgyerek talál új családra, de Nyugat-Európában is több ezren vannak. A folyamat egyirányú, a gazdag, jómódú országok állampolgárai vesznek magukhoz fejlődő országbeli árva vagy nyomorúságos körülmények között élő gyermekeket.
A szakirodalom szerint az érdeklődés az 1960-as évektől élénkült meg az „egzotikus gyerekek” iránt, majd a hidegháború vége újabb lendületet adott az örökbefogadásoknak.
Némi általánosítással elmondható, hogy az amerikai családok főként kínaiakat, oroszokat vagy dél-amerikaiakat, a franciák afrikaiakat vagy haiti árvákat, a svédek és a németek távol-keletieket vagy éppen kelet-európaiakat fogadnak örökbe. Sok függ persze attól, hogy egy társadalom mennyire nyitott a másságra: ha egy ország korábban kiterjedt gyarmatbirodalommal rendelkezett, akkor „belefér” a családba egy más színű kisgyerek, de nem lebecsülendő a média szerepe sem, amely olykor sokkoló képekkel ébreszti rá a jómódban élő szülőket globális felelősségükre. A megnövekedett érdeklődés hatására az örökbeadási folyamatot 1993 óta szigorú szabályok közé szorították, hogy kiszűrjék a visszaéléseket.
– Ma már nem lehet megtenni, hogy valaki egy külföldi útján kiválaszt egy egzotikus kinézetű gyereket, és közli, hogy őt szeretné örökbe fogadni – mondja lapunknak Patrick McCormick, az UNICEF genfi irodájának szóvivője. – Az országok közötti örökbefogadást szabályozó 1993-as hágai egyezmény (amelyet mára nyolcvan ország írt alá) elsősorban a gyerekek jogait tartja szem előtt. Először is meg kell bizonyosodni arról, hogy valóban árva gyermekről van szó, hogy nincsenek távolabbi rokonai sem, akik felnevelnék, és hogy a saját hazájában sem tudják megfelelően ellátni. Csak ekkor kerülhet sor a külföldi örökbefogadásra.
Az UNICEF nem ellenzi, hogy egy gyerek új hazába kerüljön, mert sok helyen tényleg kilátástalan helyzetben élnek, szegénységnek, nélkülözésnek, erőszaknak vagy a háborúnak kitéve. McCormick maga is járt orosz árvaházban, ahol borzasztó állapotokat talált. Ám fontos, hogy mindez legálisan, a származási országok hozzájárulásával történjen, és ne úgy nézzen ki, mintha gyerekkereskedelem folyna – hangsúlyozza. A hágai egyezmény alapján a legális utat bejáró szülőknek először „hitelesített örökbefogadási ügynökségeket” kell választaniuk. Ezeket az ügynökségeket a fogadó és a küldő ország hatóságai is elismerik. A legtöbbször olyanok alapítják ezeket a szervezeteket, akik maguk is örökbe fogadó szülők, és így saját tapasztalatból tudják, menynyire bonyolult a nemzetközi örökbefogadás. Ismerniük kell az adott ország jogi, kulturális és gazdasági viszonyait (a nyelvről nem is beszélve), hogy az ügyintézést bonyolítsák.
Ők állnak kapcsolatban a távol-keleti vagy éppen orosz árvaházakkal és az ottani hivatalos szervekkel. De a leendő szülőket is gondos vizsgálatnak vetik alá, hogy alkalmasak-e egy más kultúrából származó gyerek felnevelésére. A svéd nemzetközi örökbefogásokat felügyelő kormányzati szerv (MIA) munkatársa lapunk kérdésre azonnal eloszlatja a közkeletű feltételezést, hogy a szülő választja ki leendő gyermekét. – Erről szó sincs. A szülő jelezheti, hogy milyen korú vagy nemű gyereket szeretne örökbe fogadni, de mindig a küldő ország dönti el, hogy az örökbe adandó gyereknek melyik család felel meg a legjobban.
Vannak olyan országok, ahol a szülők iskolázottságára helyeznek nagyobb hangsúlyt, másutt nagyon fontos a koruk vagy az, hogy milyen régen házasok, de figyelembe vehetik akár a vallást is. Ha megtalálják a gyerekhez passzoló családot, akkor jelentkeznek. Így is fél évtől akár három-négy évig is eltarthat, amíg a szülő a kezében tarthatja a gyermekét. Ma már nem olyan egyszerű újszülött kínai kislányokat örökbe fogadni (a kínai egykepolitika miatt régebben belőlük volt a legtöbb), mert a gazdasági fejlődésnek köszönhetően a gyermekek egyre nagyobb hányada talál családra saját hazájában. Gyorsabb elbírálásra számíthatnak viszont azok, akik idősebb vagy sérült gyermeket hajlandók örökbe fogadni.
Svédországban öt hivatalosan elismert ügynökség van, amely örökbefogadásokat intéz. Mindegyik nonprofit alapon működik, tehát csak a saját működési költségeit számolhatja el, nyereségre nem tehet szert. Az utóbbi harminc évben 40 ezer gyereket fogadtak örökbe svéd szülők, ma évente mintegy nyolcszázat. Ez relatíve magas szám, de a gyermektelen svéd szülőknek gyakorlatilag nincs is más lehetőségük: Svédországban nincsenek árvák, még az egyedülálló, fiatal anyák is annyi állami támogatást kapnak, hogy fel tudják nevelni a gyermeküket, és a társadalom sem néz rájuk ferde szemmel – magyarázza a MIA neve elhallgatását kérő munkatársa.
Nincs kizárva, hogy a hollywoodi sztárok – a hat gyermekéből hármat adoptáló Angelina Jolie vagy a malawi kislányt hazavivő Madonna – akciói láttán divat is lett az egzotikus gyerekek örökbefogadása. De a szülőkben a legtöbb esetben az őszinte segítségnyújtási vágy munkál – mondja Patrick McCormick. Saját ismeretségi körében is van olyan amerikai család, amely néhány éve fogadott örökbe egy orosz kisfiút. Ma már senki sem mondaná meg, hogy nem született amerikai.
