Hangzatos szlogent persze az ír soros elnökségnek is találtak – Stabilitás, munkahelyek, növekedés –, de a valóság ennél prózaibb. A korábban kelta kistigrisnek kikiáltott Írország a válságot csak (85 milliárd eurós) pénzügyi mentőövvel élte túl, hasonlóan Görögországhoz és Portugáliához. Így aztán – mint Eamon Gilmore külügyminiszter is elismerte – Írország pontosan ugyanazokkal a gondokkal küszködik, mint maga az Európai Unió: a költségvetési hiány csökkentésével, a gazdasági növekedés beindításával, munkahelyteremtéssel.

„A kölcsönös bizalom és a jóakarat hiánya” tapasztalható az ötödik éve tartó válság nyomán Rory Montgomery ír EU-nagykövet szerint. Ebben a légkörben kellene a tagországoknak megegyezésre jutniuk a 2014–2020-as EU-költségvetésről, és kidolgozniuk a – szorosabb pénzügyi unióhoz vezető – bankunió részleteit.

Ez utóbbi kapcsán Gilmore egy brüsszeli tájékoztatón ír nyelven idézett egy szólást: „Tús maith, leath na hoibre”, vagyis a jó kezdet félig elvégzett munka. Arra utalt ezzel, hogy a bankunióra már 2012 második felében, a ciprusi elnökség alatt áldásukat adták a huszonhetek. S ha már az ír EU-tagság éppen az elnökség idején lesz negyvenéves (az 1973-as csatlakozást népszavazáson 83 százalékos többséggel hagyták jóvá), ezt méltó módon szeretné megünnepelni a szigetország. A dublini kormány tagjai azt állítják: 2013-ban Írország lehet az első tagállam, amely maga mögött hagyja az EU–IMF-programot, és stabilizálja a gazdaságát. Igyekszik kitörni a nagy számok bűvöletéből a dublini elnökség, és földhözragadtabb dolgokkal is foglalkozni akar. A gazdasági fellendülés érdekében például sürgeti, hogy fogadják el a szakmai képesítések EU-szintű elismeréséről szóló irányelvet, amely megkönnyítené az álláskeresők vándorlását a kontinensen.

Sőt Lucinda Creighton Európa-ügyi miniszter azt is megígérte, hogy kiemelt témaként kezelik az Erasmus-diákcsereprogramot. Ez akkor került a figyelem középpontjába, amikor – a 2013-as EU-költségvetés körüli marakodásnál – majdnem az ösztöndíjak kifizetése is a tagállami spórolás áldozatává vált.

A pénzszámolás közepette azért az unió határain kívülre is tekintenek az EU-vezetők. Ha minden jól megy, Szerbia és Macedónia az ír soros elnökség alatt kezdheti meg a csatlakozási tárgyalásokat, ehhez azonban mindkét ország „házi feladatot” is kapott. A szerbeknek elsősorban Koszovóval kell rendezniük a kapcsolatokat, a macedónok fő tennivalója pedig az országnévvita lezárása Görögországgal. Törökország legfeljebb abban reménykedhet, hogy némileg felgyorsulnak a felvételi tárgyalások, amelyek nem tartoztak a ciprusi elnökség szívügyei közé.

Írországi népszavazás az EU-alapszerződésről