Számháború a kórházakért
A kormány ettől a költségek csökkenését várja, de az orvosok, egészségügyi dolgozók és a társadalom többsége is ellenzi a változásokat, nehezményezve: velük senki sem konzultált. Sokan attól tartanak: Madrid lehet a precedens, s a többi tartományban is megkezdődhet a kórházak privatizálása.
Tény, hogy Madrid tartomány egészségügyi minisztere október végén úgy jelentette be az egészségügy magánosításának tervét, hogy az mindenkit meglepetésként ért. Hat közepes méretű fővárosi kórházat és 27 egészségügyi központ irányítását adnák magánkézbe, az ellenzéki pártok módosító indítványait lesöpörték az asztalról, így végül kizárólag a konzervatívok szavazataival fogadtatták el a változásokat. A politikai frontok mára teljesen megmerevedtek: a tartomány néppárti (konzervatív) vezetése nem enged a terveiből, az orvosok és az egészségügyi dolgozók pedig nem hajlandók abbahagyni a sztrájkot. Az El País című lap szerint az elmúlt hetekben hatezer műtétet és 40 ezer vizsgálatot töröltek a részleges vagy teljes munkabeszüntetések miatt. A konzervatív politikusok most már az orvosok sztrájkhoz való jogának korlátozását követelik, de ezzel csak olajat öntenek a tűzre. A tiltakozások már odáig fajultak, hogy az egészségügyi intézmények vezetői – közel százhúszan – lemondásukkal fenyegetőznek, de az egészségügyi miniszter erre mind össze azzal reagált: ezek az emberek probléma nélkül pótolhatók. A szemben álló felek most azt vagdossák egymás fejéhez, hogy a betegekkel nem törődve, azok „bőrére” akarják saját érdekeieket érvényesíteni.
A spanyol egészségügy a világ élvonalába tartozik, a többi között itt hajtottak végre először bonyolult transzplantációs műtéteket, és a spanyolok büszkék arra, hogy mindezt a társadalom biztosás téríti, a betegeknek semmilyen önrészt nem kell fizetniük. Az országban az egészségügy tartományi hatáskörbe tartozik. Most – Brüsszel és Madrid nyomására – spórolniuk kell. Például az egészségügyön. Madrid tartomány 500 millió eurót szeretne megtakarítani, ebből 200 milliót a kórházak magánosításából. Számításaik szerint a jelenlegi rendszerben a kórházak 600 eurót költenek egy betegre, míg a magánklinikákon mind össze 440 eurót. A madridi szakorvosok szervezete ezt vitatja, szerinte valójában 370 euró jut ma egy betegre.
Bár a spanyol egészségügy szakértői elismerik, hogy az ágazatra ráfér a modernizálás, sok a párhuzamosság, és lenne hol megtakarítani, attól tartanak: a válság közepette félő, hogy a könnyű haszonra áhítozó, kockázati tőkével működő társaságok kaparinthatják meg a kórházak üzemeltetését. Így a szakmai szempontokat nélkülöző megtakarítások gyorsan a színvonal csökkenésében jelentkezhetnek. Bár a betegeknek továbbra sem kellene vizitdíjat vagy más hozzájárulást fizetniük, a spórolást gyorsan megéreznék a saját bőrükön: a gyógyszereken vagy az étkezésen, netán azon, hogy eddigi kezelőorvosaikat elküldenék, és olcsóbbakat alkalmaznának.
