Vaslady a Kék Házba
Ezzel a hatvanéves Pak asszony Dél-Korea első női államfőjeként léphet majd a távozó Li Mjung Bak örökébe és a Kék Háznak nevezett szöuli államfői hivatalba.
Pak az országot 1961 és 1979 között vaskézzel irányító Pak Dzsung Hi lánya, aki a megözvegyült apja mellett a first lady szerepét is betöltötte az 1970-es években. – Ezt a győzelmet az emberek reménye idézte elő, hogy túllépjenek a válságon, és helyreállítsák a gazdaságot – mondta a fagypont alatti hőmérséklet dacára őt ünneplő tömegnek Pak asszony.
Az idősebb Pak iránti nosztalgia jóval nagyobb minden más aktuálpolitikai eseménynél – vonta le kérdésünkre a választások tanulságát Csoma Mózes, az ELTE Korea-tanszékének helyettes vezetője. Úgy vélte: a hajadon, gyermektelen Pak minden bizonnyal az idősebb korosztálynak köszönhetően jut hatalomra, amelynek képviselői úgy vélik: a 60-as, 70-es évek időszaka a „gazdasági csodával” sokat lendített Korea fejlődésén. Ugyanakkor Pak sikerében szerepet játszhatott a minapi észak-koreai műholdfelbocsátás is (noha maga a műhold megfigyelők szerint működésképtelen). A KNDK a déli szavazók jelentős része szerint eljátszotta a bizalmat, hiába áramlottak főleg az 1998–2008 közötti liberális irányítású évtizedben a dollárszázmilliók az éhínséggel küszködő északra. Phenjan magatartása a meghatározó déli értékelés szerint kiszámíthatatlan a rakétakísérletekkel és nukleáris robbantásokkal. Ugyanakkor Pak korábban ellátogatott Phenjanba, és találkozott a jelenlegi diktátor apjával, Kim Dzsong Illel is. Csoma Mózes megjegyzi: meglepő módon az észak-koreai sajtó feltűnően barátságosan fogadta akkori látogatását, még úrhölgynek is titulálta. Az elkövetkező évek egyik nagy kérdése, hogyan alakul a Korea-közi politika Szöul és Phenjan között.
A konfuciánus koreai társadalomban nem várható el, sőt éppenséggel erénynek számít, hogy Pak asszony nem határolja el magát apjától, akinek évtizedeihez emberi jogok megsértése is kapcsolódik. Ezek egyik elszenvedője éppen a most legyőzött Mun volt. Ugyancsak óvatosan nyúl a leendő elnök a családi ellenőrzésű gazdasági konglomerátumok, a szintén az apja időszakában szárba szökkent csebolok kérdéséhez. Mint elemzésében a BBC is rámutat, a csebolok ostorozása a dél-koreai választási kampányok visszatérő elemének számít. Az Ázsia negyedik legnagyobb gazdaságának felét megtermelő nagyvállalatokat, köztük a világ legnagyobb mobiltelefon-gyártójává előlépett Samsungot vagy a Hyundait és az LG-t sokan a kis- és középvállalkozások megfojtóinak tekintik. Megregulázásukban Mun Dzse In a leendő elnöknőnél messzebbre ment volna a kereszttulajdonlás akadályozása révén. Dél-Korea komoly makrogazdasági és szociális problémákkal küzd: kevesebb, mint a felére csökkent a korábbi 5,5 százalékos növekedés, miközben nőttek a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek.
A külpolitikát illetően Csoma Mózes úgy véli: a „Nemzeti Boldogság Kampányának” jelszavával korteskedő Pak ebben is szembesül apja politikai örökségével. Pak Dzsung Hi ugyanis az egykori japán császári hadsereg koreai származású tisztje volt, miközben a koreai–japán kapcsolatokat számos feszültség terheli a második világháborús japán múlt kapcsán. Az apa hozta tető alá 1965-ben a diplomáciai kapcsolatok felvételét Szöul és Tokió között. A Korea-szakértő arra számít: a múlton felülemelkedni próbálva Pak egyfajta szövetségesi kapcsolatot szorgalmaz majd Japánnal, ahogyan az Egyesült Államokkal is. Ha Szöulban jobboldali elnök van hatalmon, az általában biztosabb szövetségest jelent Washington számára. A dél-koreai politika liberális évtizedében, amely ráadásul nagyrészt egybevágott George W. Bush elnökségével, az iraki háború megindításával is, elszabadultak az Amerika-ellenes indulatok Koreában. Mun, a liberális jelölt, aki korábban elvbarátja, Ro Mu Hjon exelnök kabinetfőnöke volt, a Washingtonnal kötött szabadkereskedelmi szerződés felülvizsgálatát is szorgalmazta.
