A szociáldemokrata Victor Ponta „országegyesítő” törekvése végül elbukott a liberálisok ellenállásán, de a váratlannak tűnő nyitás nem előzmények nélküli. Egyre több román értelmiségi szorgalmaz váltást a többség kisebbségekhez való viszonyában.

Köszönetet mondani a magyaroknak a „sok szép erdélyi városért” nem mindennapi dolog manapság sem. Pedig éppen ezt tette Lucian Mindruta bukaresti újságíró, tévés személyiség, ráadásul a román nemzeti ünnepen. Azt is hozzáfűzte, hogy a románok jobban is vigyázhattak volna a magyar építményekre. A Gandul portálon közzétett publicisztika „kivágta a biztosítékot”. A cikkhez érkezett hozzászólások jelentős része árulásnak nevezte a gesztust. Többen felidézték az alkotmány első cikkelyét, amely „egységes nemzetállamként” határozza meg Romániát. De akadtak olyan románok is, akik szép gesztusnak nevezték a köszönetnyilvánítást.

A szerző nem véletlenül időzítette a cikket Erdély Romániához csatolásának évfordulójára. – Tudom, hogy ma, amikor mi egy nagyobb hazát ünneplünk, milyen nehéz arra gondolnotok, hogy nektek csak egy kisebb haza maradt – magyarázta. Majd köszönetet mondott a többi nemzetiségnek, köztük a zsidóknak, akik orvosokat és professzorokat adtak az országnak, a németeknek, akik felépítették a teuton kastélyokat és a parasztvárakat. – Szeretném, ha tudnátok: számomra ez a ti országotok is – írta Mindruta.

A közösségi oldalakon többen megrótták a szerzőt, amiért „nem tudja”, hogy Erdély sosem volt Magyarországé, hanem az osztrák korona alá tartozó önálló fejedelemség, élén egy román vajdával (!). Az utóbbiak számára tanulságos olvasmány lehet Lucian Boia legújabb, Miért más Románia? című esszékötete. A történész ismét mítoszokat döntöget, kezdve a románok latin eredetével, és végezve az egységes nemzetállammal. Szerinte nem létezik egységes román nemzetállam, miként nincs egységes román történelem sem. Utóbbira bizonyság a nyilvánvaló különbség, amely Erdély és a Kárpátokon túli Ókirályság fejlettségi foka között ma is tapasztalható, az előbbire pedig az ország etnikai sokszínűsége. Hosszan sorolja, mi mindent köszönhetnek a románok a magyaroknak, németeknek, zsidóknak, akiket a hatályos alkotmány nem tekint a nemzet részének. (Az alaptörvény 2003-as módosításakor az RMDSZ hiába kérte a nemzetállam meghatározás törlését és a nemzetiségek államalkotó tényezőkként való elismerését, a javaslatot lesöpörték.)

Gabriel Liiceanu filozófus rendkívül veszélyesnek tartja, hogy egyes politikusok eszközt látnak a nacionalizmusban. – Ha egy politikai osztály jót akar a népének, akkor nem az idegenek ellen hangolja, hanem éppenséggel példának állítja azokat az „idegeneket”, akik a múltban jót tettek az országgal – hangsúlyozta a filozófus.

Bukarest

Victor Ponta román kormányfő a választások után: karácsonyi hangulatban