De a legaggasztóbb talán az, ami egy hónappal ezelőtt az északkeleti határvárosban, Rász el-Ainban történt. A kisváros a kormányerők és a velük hűvös szövetségben álló kurd párt, a PYD ellenőrzése alatt állt, amíg két iszlamista felkelőcsoport meg nem támadta. Az iszlamisták gyorsan kiszorították a rezsim erőit a városból, a kormány légitámadásokkal válaszolt. A bombázás egész épületblokkokat rombolt le. A belvárosban bombatölcsérek tátonganak, a boltok alumíniumredőnyei groteszkül kicsavarodva lógnak ki keretükből.

Ám a valódi problémák akkor kezdődtek, amikor a környező kurd területeket ellenőrző PYD – megrettenve az iszlamista akciótól – ellentámadást indított. Kurdok és arabok napokig harcoltak Rász el-Ainban, a városban azóta is bizonytalan tűzszünet uralkodik.

Amikor a Népszabadság tudósítója odalátogatott, a város kihalt volt, nem volt áram. Néhány macska tekergett a romok között, és a felkelők puskásai álldogáltak az utcasarkokon.

Nem ez az első alkalom, hogy a szír polgárháborúban az etnikai dimenzió is megjelenik – néhány héttel korábban összetűzések voltak Aleppóban arabok és kurdok között –, de eddig ez a legvéresebb. Rász el-Ain komolyan felveti a lehetőségét annak, hogy a konfliktus – amely minden komplikációja ellenére mégis kormányellenes felkelés – valódi polgárháborúvá alakul át a különböző etnikai és vallási csoportok között.

A PYD-harcosok nyilatkozatai nem nagyon térnek el a sztenderd pártvonaltól – „csak a népünket próbáljuk megvédeni az erőszaktól”, „demokráciát mindenkinek, függetlenül attól, hogy kurd vagy arab” –, de négyszemközt többen is egyszerűen „állatoknak” nevezik az ellenséget. A kurd politika meglehetősen balos, a PYD-nek még női harcosai is vannak. Az arab oldalon pedig az ideológiai spektrum egyik része sem tudja elfogadni a kurd önrendelkezés gondolatát.

– Szíria egy ország egy nemzet, semmilyen megosztást nem tudunk elfogadni – fejezi ki a tipikus szír-arab nacionalista nézetet Hasszán Abdulla ezredes, a Szabad Szír Hadsereg (FSA), a fő felkelőcsoport regionális parancsnoka. A másik végen az iszlamisták állnak, akik nem is értik az egész problémát, mert nem nemzetiségekben, hanem vallási közösségekben gondolkodnak.

– A kurdoknak nincs szükségük autonómiára, mert ők is muszlimok, egyszerűen együtt élünk majd – mondja Sejk Abu Ahmed, a szélsőséges Nuszra Front regionális parancsnoka.

Olyan arabok is vannak, akik szemében a kurdok csak „hegyi törökök”, a PYD pedig valójában a PKK, a törökországi kurd terrorista szervezet. Tény, hogy a két szervezet közt vannak szálak, és a PYD feltehetőleg kapott segítséget a testvérpártjától Rász el-Ainban.

Nem csoda hát, hogy a kurdok tartanak az arab felkeléstől. Szíria lakosságának 9 százaléka kurd, és a közelmúltig még állampolgárságuk se volt. Nem egyértelmű, hogy az Aszad-rezsim – most már alighanem hamarosan bekövetkező – bukásával jobbra fordulna a helyzetük. De az igaz, hogy sok kurd nincs oda a PYD-ért, amely az ország északnyugati és északkeleti részein kezd saját kis enklávét kialakítani, az autonóm iraki Kurdisztán mintájára, módszerei pedig gyakran antidemokratikusak és erőszakosak. Olyan kurdok is vannak, akik szerint az egész autonómiamodell irreális, mert az etnikumok egymással elkeveredve élnek, nem világosan elkülönülő blokkokban. S vannak kurd fegyveres csoportok is, amelyek – szemben a PYD-vel – az FSA oldalán harcolnak a rezsim ellen. De a kurdoknak ettől még lehet félnivalójuk az araboktól.

Nem ez az egyetlen törésvonal, amely az elmúlt időszakban a felszínre került. A közelmúlt fő fejleménye, hogy folytatódott a felkelőzászlóaljak egyesülése, ami egyik magyarázata jelentős hadi sikereiknek az elmúlt hónapban. Országos tanácsot is létrehoztak, részben, hogy jobban koordinálhassák akcióikat, részben pedig, hogy valódi külföldi támogatáshoz juthassanak. De a Nuszrát kihagyták, annak ellenére, hogy a legtöbb felkelő ódákat zeng az iszlamisták bátorságáról. Az FSA megpróbálja elszigetelni a szélsőségeseket, részben nyugati nyomásra, részben azért, mert sok szír aggodalommal szemléli a szélsőségeseket és elképzeléseiket.

Nem csoda. Sejk Abu Ahmed másfél órás interjúban fejtette ki nézeteit a Népszabadságnak, és a kép, amelyet felvázolt, legalább olyan vérfagyasztó, mint amennyire abszurd. A Nuszra által elképzelt Szíriában tilos lenne alkoholt inni, moziba járni, „erkölcstelen” tévéműsorokat nézni, de még dohányozni is (holott szinte minden szír férfi füstöl). – Olyan államot akarunk, ahol a Korán a törvények egyetlen forrása. A saría (iszlám jog) az egyetlen igaz út az emberiség számára. Minden más rendszer boldogtalanságot eredményez – fejtegeti már-már zavarba ejtő nyugalommal az egyszerű melós overallban feszítő, mosolygós tekintetű Abu Ahmed.

Nem lennének dühösek az emberek, ha mindezektől megfosztanák őket? – Talán igen, de majd megszokják. Nézze csak meg a beduinokat, milyen jól megvannak mozi nélkül.

De nem volna ez csak egy újfajta (vallási) diktatúra? – Isten azért teremtett minket, hogy őt imádjuk, nem pedig a demokráciáért, vagy azért, hogy jól érezzük magunkat.

Arra a kérdésre, hogy nem idejétmúlt-e mindez a XXI. században, amikor a világot a tudományos racionalizmus és a liberalizmus dominálja, Abu Ahmed azt feleli, hogy szerinte nincs összefüggés. – Mi nem akarjuk a modern világot magunk mögött hagyni. Nem fogunk kiszállni az autóinkból és szamárháton közlekedni. Csak azt akarjuk, hogy a bírók a saríát alkalmazzák, ne a polgári jogot – közli. Hozzáteszi, hogy régen az iszlám képes volt a technológiai és gazdasági fejlődésre. – Most azért vagyunk elmaradottak, mert elhagytuk az Isten által kijelölt utat. Talán ez a háború is ezért ilyen kegyetlen, büntetésül a vétkeinkért.

A Nuszra puritán ideológiája, bátorsága és növekvő ereje sokak számára vonzó két év szenvedés után. Még a szekuláris agendával induló felkelőcsoportok egy része is iszlamista színezetet öltött időközben – ez a legerősebb ideológia, hagyomány, amelyre támaszkodni tudnak. De a szervezet nem szeplőtlen: öngyilkos merénylőket használ, amelyek sok civilt is megöltek. Abu Ahmed szerint még a civilek szándékos lemészárlása is elfogadható lehet válaszként hasonló akcióra, mert a Korán úgymond szentesíti a fogat fogért elvet.

Ugyanebből a megfontolásból szimpatizál az al-Kaidával: – Kedvelem őket, mert igaz harcosok, akik a saría bevezetéséért küzdenek – mondja. Ez vezethetett oda is, hogy a Nuszra harcosai legalább egy esetben elfogott kormánykatonákat végeztek ki, ami (ha igaz) háborús bűncselekmény.

Rász el-Ain (Szíria), 2012. december

Fegyveres felkelők Rász el-Ainban