Színes EU: itt írja alá!
De az ügyben mélyen hisz. Amikor az osztrák Markus G. – aki a Facebookon már ismerőse volt – megkérdezte, hogy nincs-e kedve csatlakozni a Fraternité 2020 kezdeményezéshez, azonnal igent mondott. Az F2020-at Markus és egy belga egyetemista indította el, és idén május 9-én (hát persze, az Európa-napon) regisztrálták az Európai Bizottságnál. Utána már „csak” segítőket kellett találniuk minden egyes tagállamban.
Szerelmes az EU gondolatába Ágnes, és nem is titkolja, hogy nagyon idealistán áll a dologhoz. Igazi Európai Uniót csak az állampolgárok szintjén lehet létrehozni – érvel –, és ehhez az kell, hogy az európaiak jobban megismerjék egymás országait, szokásait, nyelveit. Éppen ezt a célt szolgálják az uniós csereprogramok (például az Erasmus vagy az Európai Önkéntes Szolgálat): nem nehéz kitalálni, hogy a Fraternité 2020-at ezek támogatására ötlötték ki.
Ügyesen kihasználták a szervezők az EU új találmányát, az európai polgári kezdeményezést. Egymillió aláírás összegyűjtésével arra lehet rávenni az Európai Bizottságot, hogy tűzzön napirendre egy témát, amellyel ezután a többi EU-intézmény is foglalkozni kénytelen. Az F2020 kérése igen egyszerű: az uniós költségvetés nagyobb részét szánják a csereprogramokra (a tagországok még a jelenlegi 1,6 százalékot is lefaragnák, a kezdeményezés viszont 3 százalékot javasol).
Nulla euró – ennyi az aláírásgyűjtő kampány költségvetése. A saját erejéből, a saját szabadidejében végzi a munkát összesen 52 európai fiatal, ők alkotják az úgynevezett polgári bizottságot. Ennek egyik magyar tagja Darabos Ágnes, aki politikai kampányban még sosem vett részt; mint mondja, ő maga is menet közben tanul bele a dolgokba. Végzős hallgató a Corvinus egyetem nemzetközi tanulmányok szakán, de közben dolgozik is.
Aláírni nem tollal, hanem a fraternite2020.eu honlapon lehet. Az Európai Bizottság annyi segítséget nyújt, hogy a saját szerverén tárolja az aláírásokat. Ezekből az október végi indulás óta közel hatvanezer gyűlt össze (Magyarországon nagyjából ezer), a határidő 2013. november 1. A legtöbb támogatót eddig Németországban és Belgiumban sikerült szerezni.
A modern korra utal az is, hogy a kampány elsősorban a közösségi médiában (Facebook, Twitter) zajlik. Segítenek európai parlamenti képviselők is, a magyarok közül egyelőre Göncz Kinga, Tabajdi Csaba és Surján László. Amikor Göncz Kinga a Facebook-oldalán kiposztolta az Fraternité 2020 akcióját, már az első napon hetvenen osztották meg. Európa-szerte beszálltak az aláírásgyűjtésbe nem kormányzati szervezetek (NGO-k) is.
A munka oroszlánrészét azonban a Darabos Ágneshez hasonló fiatal önkéntesek végzik. A 24 éves magyar egyetemista fáradhatatlanul jön-megy, szervez, népszerűsít, és mindezt irigylésre méltó lelkesedéssel teszi. – Biztosak vagyunk benne, hogy meglesz az egymillió aláírás, mindenki a szívét kiteszi – céloz rá, hogy a polgári bizottságban a többiek is ugyanilyen komolyan veszik a feladatukat. Közös meggyőződésük, hogy az Európai Uniót alulról fölfelé irányuló kezdeményezésekkel lehet igazán jobbá tenni, és a mostani pontosan ilyen.
Megerősíteni az uniós csereprogramokat nemcsak anyagi, hanem minőségi szempontból is szeretné a Fraternité 2020. Ezért szorgalmazza, hogy a résztvevők a fogadó ország kultúrájával és nyelvével is mélyebben megismerkedjenek, a helyi történelemről és civilizációról szóló előadások, illetve nyelvórák segítségével. Magyarán szólva, a sokszínű Európa csak akkor ér valamit, ha a színeket fel is fedezik.
Tizenhárom évesen beleszeretett a francia filmekbe: Ágnesnél így kezdődött Európa feltárása. Megtanult franciául, sokat járt Franciaországban; az utazásért amúgy is rajong. A zenében inkább a britet szereti, és ez jó alkalmat kínált Nagy-Britannia feltérképezésére. Ma már megrögzött európainak nevezi magát, aki mindeközben kritikusan szemléli az EU-t – ahogy fogalmaz, minél jobban ismerünk valamit, annál több hibáját látjuk. Ám az aláírások összeszedésétől semmi sem tántoríthatja el: „Felelősséget vállaltam érte. Ezt nem lehet otthagyni, most már az én gyermekem is”.
Milyen egymillió?
A polgári kezdeményezés lehetővé teszi, hogy egymillió – a tagállamok legalább egynegyedéből származó – polgár közvetlenül felkérje az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogszabályra irányuló javaslatot a hatáskörébe tartozó területeken. A kezdeményezés szervezőinek egy év áll a rendelkezésükre, hogy összegyűjtsék a szükséges támogatást.
