A Muzulmán Testvériség azonban saját honlapján közölte, hogy az igenek nyertek az első fordulóban. Szerintük az első fordulóban érintett 26 millió szavazó 56,5 százaléka voksolt igennel, míg az alkotmánytervezetet elutasítók aránya 43,5 százalék volt. Amennyiben ezek az adatok valósnak bizonyulnak, az előrevetíti az alkotmánytervezet végleges megszavazását, ugyanis az iszlám többségű vidék – Al-Fayum és Damietta tartomány – csak szombaton járul majd urnákhoz.

Az ellenzék az egyiptomi nagyvárosokban, elsősorban Kairóban és Alexandriában bízott, de csalódnia kellett. A fővárosban ugyan az alkotmánytervezetet elutasítók nyertek mintegy 57 százalékkal, Alexandriát azonban elvitték a túlnyomó többségben iszlám hívők által megszerkesztett dokumentum hívei. A referendum első fordulóján az érintettek alig harminc százaléka vett részt, ami visszaesés a nyári, érdektelennek minősített elnökválasztás aktivitásához képest is, akkor a lakosság ötven százaléka nyilvánított véleményt.

Az érdektelenség annyiban érthető, hogy a Nemzeti Megmentés Frontja által egyesített ellenzék kezdetben a népszavazás bojkottja mellett kampányolt, s csak néhány napja változtatott nézetén, és buzdított az alkotmánytervezet elutasítására. A Hoszni Mubarak utáni első szabad választást nagy fölénnyel megnyerő Muzulmán Testvériség viszont a referendumon való tömeges részvételre és az iszlám törvénykezésre, a sariára alapuló alkotmánytervezet elfogadására szólított fel, de az alacsony részvételi arány alighanem szintén kellemetlenül érintette.

Mint Shadi Hamid, a Brooking Institution agytrösztjének kutatója Twitter-üzenetében írja: amennyiben az alkotmánytervezetre leadott igenek aránya eléri a hetven százalékot, az egyértelműen igazolja az ország iszlamizálódásának elfogadását, és Mohamed Murszi elnök hatalmának stabilizálódását hozza. Egyszersmind hiteltelenné teszi az ellenzék utcai demonstrációit. Az ellenzék azonban már a referendum első fordulóját követően is csalásra panaszkodik, és számos szabálytalanságra hívta fel a figyelmet. Sokan jelezték például, hogy körzetükben a szavazóurnák nem voltak lepecsételve, másutt pedig – különösen az iszlám többségű körzetekben – megpróbálták befolyásolni a szavazókat.

Az ország második legnagyobb városában, Alexandriában mintegy 1500 nő torlaszolta el a szavazóhelyiségbe vezető utat, tiltakozásul, amiért egy bíró nem engedte be a fátylat nem viselő nőket. Számosan nehezményezték azt is, hogy sok helyen órákig kellett sorban állni, mivel a szavazást igen sok bíró bojkottálta, márpedig bíró nélkül nem maradhatott egyetlen szavazókörzet sem. Az iszlamisták a megfélemlítéstől sem riadtak vissza. Kairóban szélsőséges szalafisták támadták meg az ellenzéki párt központját, gyújtópalackokat és petárdákat dobálva az épületre. Megtámadták az ellenzéki Vafd pártlapjának szerkesztőségét is.

Ettől eltekintve nagyobb incidensek a szavazás napján nem történtek, köszönhetően a példátlan biztonsági intézkedéseknek. Szombaton nagyjából 120 ezer katonát és 130 ezer rendőrt vezényeltek a szavazóhelyiségek védelmére, attól tartva, hogy megismétlődnek a Murszi elnök hívei és ellenfelei közötti összecsapások, amelyekben az elmúlt héten legalább tíz ember meghalt, és körülbelül ezren megsérültek. Ha semmi sem jön közbe, most szombaton a maradék 17 tartományban is megrendezik a népszavazást. Amennyiben a referendum egyszerű többséggel jóváhagyja az alkotmánytervezetet, nyilván tovább nő az iszlám befolyás az országban, s megnyílik az út a parlamenti választások előtt. Ha viszont elutasítanák az alkotmányt, három hónapon belül ki kellene írni a választást az új alkotmányozó testület megválasztására. Ezalatt Murszi elnök gyakorolná a törvényhozói hatalmat.

Egy nő mutatja a festékes ujját, miután leadta voksát