A választási siker nem jelent elfogadottságot
Már a nyáron is látszott, hogy a demokrata párti kabinet nem fogja kihúzni az év végéig. Maga a japán miniszterelnök, Noda Josihiko ígérte meg, hogy új választásokat ír ki, ha az ellenzéki pártok elfogadják a forgalmi adó emelésével kapcsolatban benyújtott javaslatát. A törvényhozás alsóházának feloszlatását egészen novemberig húzta, és amikor már nem volt más választása, december 16-ra kitűzte az új voksolást. Közben azonban a három éve hatalmon lévő Japán Demokrata Párt (DPJ) teljesen elvesztette a szavazók bizalmát.
Utóbbiaknak két választási lehetőségük maradt: visszasírni a 2009-ben vesztes, de előtte ötvennégy évig, lényegében a háború óta uralmon lévő Liberális Demokrata Pártot (LDP), vagy pedig teljesen új, friss, „harmadik erőt” keresni. Korábban a Japán Kommunista Párton, illetve az LDP-hez húzó, buddhista szervezet által támogatott Komeitón kívül más „harmadik alternatíva” nem nagyon létezett.
Az elmúlt hetekben-hónapokban viszont gomba módra szaporodtak, és hozták nyilvánosságra sebtében összerakott programjukat a főleg konzervatív beállítottságú, a restaurációt, a felkelő napot és az újjászületést mottójukként hangsúlyozó pártok. Közülük a legnagyobb visszhangot – és a vasármapi választáson valószínűleg a legtöbb szavazatot – a két fenegyerek, az oszakai polgármester, Hasimoto Tóru és a nyolcvanéves volt tokiói kormányzó, Isihara Sintaró partnersége kapta.
A HashIsh néven gúnyolt egyesülés és a Japán Restaurációs Párt megalapítása érdekében, eltérő politikai nézeteiket is sikerült valamelyest összhangba hozniuk. A legújabb közvélemény-kutatások szerint már a jelenlegi kormánypártéhoz hasonló támogatótáborral rendelkeznek. A másik említésre méltó új erő a Japán Jövő Pártja, amelynek női vezetője, Siga tartomány kormányzója az atomenergia teljes kivezetését ígéri az országból az elkövetkező tíz évben. Az energiapolitika egyébként is az egyik sarkalatos pontja a mostani választásnak.
Annak ellenére, hogy mind az LDP, mind pedig a DPJ a tavaly megsérült fukusimai atomreaktor környékén kezdte a mostani kampányt, egyértelmű választ egyik sem adott arra, hogyan kívánja kezelni hosszú távon az atomenergia ügyét. Azt tudni, hogy az LDP inkább atompárti, a DPJ pedig hosszú távon inkább kivezetné az atomot, ám igazából homályos ígéretek vannak csak a következő harminc évre. Az LDP-n és a DPJ-n belül működő frakcióknak sokszor egymástól eltérő véleményük van az ügyben. Így van ez a Csendes-óceáni Partnerség (Trans-Pacifi c Partnership –TPP) elnevezésű kezdeményezéssel is, amely alapján a világ legnagyobb szabad kereskedelmi övezetét alakítanák ki.
Míg Noda a DPJ élén teljes mellszélességgel támogatja Japán részvételét, addig pártján belül már nem ilyen egyértelmű a helyzet, és az LDP ezzel kapcsolatos álláspontját sem lehet pontosan megítélni. A gazdaság újraélesztése a harmadik fontos mozgatórugója a kampánynak, ezt legkomolyabban és legharsányabban az LDP-vezér Abe Sindzo hangsúlyozza. Ő a monetáris lazítást és az inflációs politikát tűzte célul az évek óta deflációval küzdő országban. A nagy, országos lapok által végzett közvélemény-kutatások szerint Abénak van a legnagyobb esélye arra, hogy a szigetország következő miniszterelnöke legyen, mert az LDP az előrejelzések szerint alacsony részvétel mellett győz majd a választáson.
Elemzők ugyanakkor figyelmeztetnek, hogy a várható LDP-siker egyáltalán nem jelenti azt, hogy a pártot és vezetőjét a japánok többsége elfogadná. A konzervatív nacionalista Abe 2006-tól egy éven át állt már az ország élén. Az ismert politikusi családból származó pártvezető akkor Koidzumi Dzsunicsirótól vette át a miniszterelnökséget, de nem tudta folytatni a népszerű elődje által kijelölt utat. Programja nem volt összhangban a választópolgárok igényeivel és problémáival, akkori kormányának több tagja pedig korrupcióba keveredett. Ezek tudatában nem csoda, hogy a választók csaknem felét egyelőre egyik régi vagy új párt, illetve pártvezér sem győzte meg, és néhány nappal a választások előtt is bizonytalan, hogy kire szavazzon.
