– A mostani konfliktus gyökerei is erre vezethetők vissza – mondta lapunknak Kolozsvári Sándor nyugalmazott ezredes (képünkön). Az egykori Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola híradó tanszékének vezetője 1979–1983 között Szíriában dolgozott, ő volt a vezetője annak az 1973-ban indított magyar programnak, amelynek feladata Szíria első katonai akadémiájának megszervezése volt Aleppóban. – Az ideiglenes bázisunk mellett működött egy tüzértiszti főiskola, ahol az egyik nap riadót tartottak. Összegyűltek a diákok, akikkel közölték: csak az alaviták maradjanak a teremben. Eközben az ügyeletes tiszt beengedett egy dzsipet az intézmény udvarára öt, kézigránátokkal is felszerelt fegyveressel, akik a teremben várakozók közül hatvan fiatallal végeztek – idézte fel az akkori konfliktus kezdetét Kolozsvári. Az 1979-es akció után nemcsak Aleppóban volt kézzelfogható a feszültség, hanem Damaszkuszban is, ahol az év őszén felrobbantották a légierő parancsnokságának épületét is. Aleppót ezután a szíriai hadsereg egy hadosztálya körbezárta, majd házról házra átvizsgálva látszólag felszámolta az ellenállást, amely azonban csupán áthelyezte központját Hamába. Két év erőgyűjtés után a lázadók átvették az irányítást a nyugat-szíriai városban, amelyet végül a légierő bevetésével, szabályos harcok árán szerzett vissza a hatalom 1982-ben. (Igaz, jelentős különbség a maival szemben, hogy a hidegháború idején szovjet érdekszférának tartott területen a nyugati hatalmak nem nyújtottak hathatós támogatást Aszad ellenzékének.) – Ahogy akkor is, úgy most is a vallás adja a fő szervezőerejét az ellenállásnak – mondta Kolozsvári, megjegyezve, hogy a Szovjetunióval szoros kapcsolatot ápoló Aszaddal szemben fellépők attól is tartottak, hogy a szovjet befolyás növekedésével végül az iszlám hit gyakorlása is veszélybe kerülhet a keresztény és iszlám gyökerű, de alapvetően már így is világi berendezkedésű országban. – A Szovjetunió hatalmas forrásokat összpontosított Szíriában, egyértelműen támogatva Hafez Aszadot. Stratégiai fekvése miatt ma sem szeretné feladni itt pozícióit Oroszország, ez kulcskérdés – vélte az egykori katonatiszt, utalva az ötmilliárd dollár értékű érvényes orosz fegyverszállítási szerződések mellett a tartuszi orosz katonai kikötőre, amely az orosz flotta utolsó objektuma a volt Szovjetunió területén kívül. Ennek fontosságát Moszkva sem tagadta, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsában

– Pekinggel együtt – megvétózta a Bassár el-Aszad rezsimjét elítélő határozatokat. – Én még mindig látom esélyét annak, hogy Aszad hatalmon marad, nemcsak az orosz támogatás miatt, de azért is, mert az Egyesült Államok a líbiai és az egyiptomi példából láthatja, hogy az ottani vezetők elűzése után megjelent új erők nem demokratikusabbak és nem együttműködőbbek a Nyugattal, sőt ellenkezőleg – mondta Kolozsvári. Megjegyezte azonban: azután, hogy az EU és az Egyesült Államok is az ellenzéket ismerte el Szíria legitim képviselőjeként, már nehéz lesz visszatáncolni. A külső beavatkozás azonban nagy veszélyeket rejt magában, Kolozsvári szerint ezt mutatja az 1982-es konfliktus is: a belső ellentéteket szinte azonnal háttérbe szorította az akkor megindult háború Libanonban, ahol az izraeli hadsereggel a szíriai erők is szembeszálltak – igaz, katonai siker nélkül. Ezután viszont csaknem harminc éven át senki nem kérdőjelezte meg az Aszad család hatalmát Szíriában.